Ez a hozzáállás valahol dicséretes, mert szorgalmasságra utal. De ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül jó is. Sokszor halljuk, hogy fontos megtalálni a munka és a magánélet egyensúlyát. Nem véletlenül, mert ez tényleg így van. Nézzünk meg három szokást, ami segíthet ennek az elérésében.
- Maradjunk elkötelezettek. Persze ezt könnyű mondani, de ez nagyon fontos. Egy egyszerű példa erre. Ha a meetingekre mindig bevisszük a laptopunkat, és azt böngésszük, meg e-mailekre válaszolgatunk, vagy akár a telefonunkat nyomkodjuk, akkor az biztos jele annak, hogy nem érdekel a munkánk. Viszont ha odafigyelünk, és megadjuk a tiszteletet mindenkinek ezzel, akkor máris sokkal elkötelezettebbnek számítunk. Néha nehéz, meg unalmas, de nem ez a lényeg 🙂
- Tudni kell, hogy mikor mondjunk igent és nemet. Tök jó dolog felajánlani a segítségünket másoknak, illetve elvállalni önként plusz feladatokat. Ezek nagyon pozitív tulajdonságok, és sok hasznos hozadékuk lehet, addig amíg tudjuk kezelni a mennyiséget. Ha ezt túlzásba visszük, akkor egyszerűen mindenki megszokja, és ránk fogja tukmálni az összes feladatot, mert hát úgyis szívesen megcsináljuk. Így pedig nyilván nem marad annyi időnk a napból, és máris eltűnik az egyensúly
- 1-2-1. (one-to-one, vagyis kétszemközti meeting). Egyeztessünk gyakran a vezetőnkkel, de legalábbis rendszeresen. Ilyenkor van időnk helyzetjelentést adni a dolgainkról neki, hogyan haladunk, miben kell segítség, miben kell fejlődnünk, milyen céljaink vannak, és egyáltalán, hogy kicsit jobban megismerjük egymást. Így a főnökünk meg lesz győzve arról, hogy valóban azt csináljuk, amivel foglalkoznunk kell, illetve látni fogja azt is, hogy törődünk a munkánkkal/kollégáinkkal/cégünkkel. Ha pedig ő elégedett, akkor valószínűleg mi is azok vagyunk. Ha pedig elégedettek vagyunk, akkor valószínűleg nem kell túlóráznunk, meg állandóan a munkával foglalkoznunk, és több idő marad a magánéletre.