- Már több, mint öt éve ott vagyunk, és még mindig nem vagyunk boldogok. Ha már évek óta ott vagyunk egy helyen, és semmi nem változik, az nem jó. De ha öt év után még mindig fejlődünk, új skill-eket szerzünk, tanulunk és kihívások várnak ránk, akkor még nem vészes a helyzet. Nem mindegy, az sem, hogy csak belekényelmesedünk vagy”bele-önteltkedünk” egy pozícióba….
- Ha kevesebb, mint öt hónapja vagyunk ott. Ha ennyire az elején nem érezzük jól magunkat, akkor tényleg érdemes elgondolkodnunk, hogy maradjunk-e. De azzal számoljunk, hogy meg kell majd magyaráznunk a következő munkaadónknak is a helyzetet, illetve amennyire lehet, csináljuk tisztán és korrekt módon a felmondást ilyenkor.
- A munkánk kihat a magánéleti hangulatunkra is. Ha mindig a melón rágódunk még este is, vagy a hétvégén is olvasgatjuk az e-maileket, mert félünk, hogy lemaradunk valamiről, akkor már rég rossz. Ez ellen vagy tennünk kell valamit, vagy elgondolkodni, hogy keresünk mást.
- Semmi újat nem tanulunk. Főleg a mai, gyorsan változó világban van szükségünk arra, hogy folyamatosan fejlesszük magunkat. Ez nem azt jelenti, hogy egy új iskolába kell beiratkoznunk, vagy el kell mennünk továbbképzésre. A kollégáinktól is tanulhatunk, illetve önszorgalomból is. A lényeg, hogy haladjunk az újdonságokkal együtt, és mindig szedjünk magunkra valami újat. Ez a mai kompetitív munkaerő-piacon elengedhetetlen.
- Nem keresünk többet. Ha nem is léptetnek elő, és ugyanabban a pozícióban vagyunk akár évekig, akkor is illendő megfizetni a rutinunkat. HA már évente valamennyit emelnek a fizetésünkön, az pozitív. Ha viszont évek óta semmi nem történik, akkor nem becsülik meg azt a tapasztalatot és rutint, amit megszereztünk. Idővel mindenki magabiztosabban és hatékonyabban csinálja ugyanazt a munkafolyamatot. Ezt pedig célszerű megbecsülni, mert így könnyű elveszteni a jó munkaerőt.
- Nem passzol a szervezeti kultúra. Ez néha óhatatlan. Ha megszakadunk se fogunk tudni mindig minden szervezeti kultúrába beilleszkedni. Akár a cég globális értékeiről, akár egy 5 fős csapat bevett szokásairól legyen szó, ha nem egyezik a miénkkel, akkor nem si fogjuk ott jól érezni magunkat. Ezért figyelnek a toborzók arra, hogy jó „fit” legyen a csapatba valaki. Hiába vagyunk jók szakmailag, ha nem tudunk együtt dolgozni, és jól érezni magunkat a többiekkel.
- Ha a cég idegenkedik az újtól. Ma már nem teheti meg egy cég, hogy begyepesedett legyen, és ne nyisson az újdonságokra. Még mindig vannak olyan, jellemzően idősebb vezetők, akik ragaszkodnak a régi dolgokhoz. Ezek a cégek azonban általában lemaradnak a versenyben, és akár be is csődölhetnek. Ez persze nem igaz egy kézműves sörfőzdére 😀
- Túl sokat álmodozunk a mellékprojektünkön. Ha van valami hobbink, amiből esetleg pénzt is tudunk szerezni (tanítás, korrepetálás, kézműves dolgok eladása, fotózás, akármi) és erről túl sokat gondolkodunk, akkor lehet, hogy ebbe az irányba kellene terelni a karrierünket, hogyha igazán boldogok szeretnénk lenni.
- Ha az egészségünkre is kihat. Ez magától értetődik. Ha belebetegszünk a munkába, akkor nem baj, ha kevesebb a fizetést, de keressünk mást. Szerintem ezt magyarázni sem kell. Semmi nem ér annyit, mint az egészségünk.
