Az időből és a pénzből is limitált mennyiség áll rendelkezésünkre. Egy nap is adott órákból áll, és a bankszámlánkon/pénztárcánkban is (általában) véges mennyiségű a keret. Mégis érdekes, hogy általában a pénz beosztására jobban odafigyelünk, mint az időre. Nézzük meg most, hogy mi lenne, ha az időre ugyanolyan „erőforrásként” tekintenénk, mint a pénzünkre.
Ha úgy tekintenénk az időnkre, mint a pénzünkre, akkor…
- …emlékeznénk arra, hogy egyszer mind a kettőből el tudjuk érni a zérót. És bár ha nullára megyünk pénzből, akkor még mindig kérhetünk kölcsön, vagy használhatjuk a hitelkártyánkat, ám elhasznált időt vissza nem igazán tudunk kapni, és a napokat se tudjuk 24 helyett 30 órásra változtatni.
- …fix időtartamokat allokálnánk alvásra, munkára, egyéb „kötelező” dolgokra, ugyanúgy, mint a számlákra, az albérletre, és minden egyéb kiadásra. Néha több pénzt kell allokálni egy nagyobb kiadásra. De néha egy nagyobb dologra is több időt kell szakítani.
- …ugyanúgy „tennénk félre” több időt családra, szórakozásra, pihenésre, edzésre, mint ahogy félretennénk ruhára, mozijegyre, bulizásra, és minden egyébre, ami inkább jó, mint kötelező.
- …ugyanúgy belekalkulálnánk az időbeosztásokba a „vészeseteket”, mint ahogy a költségtervezésbe is beletervezünk egy kis hónap végi maradék vészesetre való pénzt, vagy valamilyen havi megtakarítást.
- …a munkára fordított időt is jobban beosztanánk, hogy ne kelljen túlórázni, ne maradjunk le stb. Ugyanúgy jobban beosztanánk, mint ahogyan (jó esetben) nem költjük el új cuccokra az egész fizetésünket hónap elején egyből.
- …sokkal kevésbé lennénk stresszesek, sokkal eredményesebbek lennénk, mint valaha 🙂
