Képzeljük el azt a helyzetet, amikor már 2-3 éve együtt dolgozunk egy kollégánkkal, és nagyon jó kapcsolatot ápolunk. Aztán egyszer csak kinevezik és ő lesz a főnökünk. Ilyenkor gyakran jut eszünkbe sok minden, és nem biztos, hogy mindegyik megállja a helyét. Nézzük a leggyakoribb első gondolatokat
- „Nekem kellett volna lenni” Lehet, hogy annyira nem is érdekelt minket az a pozíció, vagy mondjuk őszintén tudtuk, hogy annyira nem is vagyunk rá alkalmasak. Persze előre lépés lenne, meg jó lett volna meg minden, de azért inkább nem is jelentkeztünk. De legyünk őszinték, amikor kinevezik a kollégát, azért egy kicsit mindig eluralkodik az irigység. Ez normális emberi reakció. Főleg akkor, ha viszont tényleg jelentkeztünk. Azonban a lényeg, hogy más sikere nem jelenti a mi kudarcunkat ebben a témában.
- „Nem haladok semmire” Ha a fent nevezett kolléga előrébb lép, akkor (szintén az előző ponthoz kapcsolódva) az az érzés foghat el minket, hogy csak toporgunk egy helyben és nem haladunk előrébb semmit. Ennyi. Megrekedtem, nincs tovább, be kell érnem ennyivel. Nincs a cégnél más lehetőség, ez az egy előléptetés volt az egyetlen lehetőség, hogy feljebb lépjünk a cégen belül. Nézzük a jobb oldalát, legalább belülről nevez ki valakit a cég. A következőnél majd lesz esélyünk
- „Vége a barátságnak” Nagyon jó kapcsolatban voltunk a kollégával. Nem csak a munkahelyen, de a magánéletben is jó barátok voltunk. Mindig együtt ebédeltünk, ha bármi történt ő volt az első, akinek elmeséltük. De most, hogy ő lett a főnökünk, vagy legalábbis adhat nekünk utasításokat, így biztos tönkre fog menni a barátságunk. Most már nem lehet majd vele viccelődni, mert hát ő a főnök. A kapcsolat tényleg meg fog változni. De nem kell rossznak lennie. Viselkedjünk természetesen, a megfelelő szakmai komolyság mellett. A magánéletben pedig nem lesz gond.
- „Most már könnyeb lesz a munkám” Könnyű azt hinni, hogy ha a haverunk lesz a főnök, akkor nem fog minket szivatni, nem fog elvárni annyi munkát, és jó arc lesz, csak azért, mert a haverunk. Ez így ebben a formában nem biztos, hogy igaz lesz. A lényeg, hogy az elvárt szintet hozzuk, és ne essünk ebbe a hibába, mert balul sülhet el.