Két egyszerű kérdés. Még mindig az a preferált mód, ha kronologikus sorrendben prezentáljuk az önéletrajzunkat? És még mindig aranyszabály, hogy egy, maximum két oldalas legyen?
Az első kérdésre a válasz igen. A toborzóknak maximum néhány másodperce van arra, hogy átnézzék az önéletrajzot, főleg amikor van még 150 másik is. Ha a tapasztalatainkat szépen időrendbe tesszük, kiemelve a szakmai fejlődésünket, akkor könnyen olvasható és értelmezhető lesz. A legutolsó dolog, amit szeretnénk, hogy nekik kelljen összebogarászni az életutunk összes apró és kusza részletét. Higgyük el, erre nincs idejük. A tapasztalatainkat igyekezzünk tömören, lényegre törően megfogalmazni, hogy az olvasónak ne kelljen azon töprengeni, hogy most éppen mit csinálunk, vagy korábban mivel foglalkoztunk pontosan. Egy funkcionális önéletrajz hiába fókuszál a skillekre és a tapasztalatokra, ha nem logikusan van felépítve, és nem látszik belőle világosan, hogy az illető honnan indult és hova szeretne eljutni.
Tartsuk észben, hogy ez a dokumentum lényegében az egész életünk egyetlen kis pillanatképpé zsugorítva, ezért nagyon hatásosnak kell lennie. Ha aggódunk a tapasztalat hiánya miatt, akkor egy kísérőlevélben térjünk ki a releváns soft skillekre, korábbi projektjeinkre, vagy hasonlókra. Ez főleg akkor fontos, ha teljesen más iparágba/szektorba váltunk, és meg akarjuk győzni a leendő munkaadót a transzferábilis kompetenciáinkról.
A válasz a második kérdésre szintén igen. Toborzóként egyértelműen állítom, hogy a legjobban az egy oldsalas CV-ket szeretjük. Fölösleges többet írni akkor is, ha pályakezdők vagyunk, vagy ha 15 éves szenioritással rendelkező szakemberek. Ha minden pozícióra rászabjuk, akkor nyilván ki fogjuk tudni szedni a nem teljesen releváns dolgokat majd, amik csak a helyet foglalnák, és fölöslegesen hosszabbítanák a művet. Ha már van pár év tapasztalatunk, akkor nem kell beírni a klubokat, a hallgatói önkormányzatot, az iskolai versenyeket, a gyakornoki állásokat és egyéb dolgokat. Ezek egy idő után már nem relevánsak.
Minden korábbi pozíciónkból ragadjuk ki a jelenlegi keresésünkhöz leginkább releváns felelősségi köröket, feladatokat, munkafolyamatokat. Ne foglaljunk el sok helyet a fejléccel, személyes adatokkal, fényképpel, hanem minél kompaktabbra csináljuk.
És mindig kérhetjük az ismerősök, vagy egy karriertanácsadó segítségét abban, hogy átnézze a munkánkat 🙂
