Mit tanulhatunk abból, ha elmondjuk a vezetőnknek, hogy nem vagyunk benne biztosak, hogy azt a munkát szeretnénk végezni, amit csinálunk? Előfordulhat ilyen helyzet. Van úgy, hogy csak idővel jövünk rá, hogy nem is annyira nekünk való az a munka, amiről korábban áhítoztunk. A kiindulás most mindegy is, a lényeg, hogy ott a helyzet, és transzparensen megbeszéljük a főnökünkkel.
- Jó esetben ismerjük a saját gyengeségeinket és erősségeinket. Ezek mindig erőteljesebben kirajzolódnak, ha olyan feladatokat kapunk, amiket nem tudunk lelkesen csinálni. Minden vezető szeretne a csapata erősségeire építeni, de ehhez először is tudni kell, hogy mik ezek. Ha a fenti helyzet előállt, akkor el lehet kezdeni gondolkodni a megoldáson. El lehet osztani máshogy a feladatokat, lehet esetleg csapaton belül cserélni, vagy a terhelést más időrendben szervezni, stb. A végén vagy sikerül olyan állapotot „kiharcolni”, ami megfelel, vagy pedig más megoldásokhoz kell folyamodni. Vagy cégen belül, vagy kívül, de más munkakör. Az is jobb, mint egy olyan, amiben nem vagyunk boldogok.
- Mindig meg kell beszélni a vezetővel, ha nem jó irányba indulnak a dolgok. Mert a vezető és a csapat nem tud segíteni, ha nem is tudja, hogy segítségre van szükségünk. Semmi szégyellni való nincs ebben, ha pedig mégis, akkor az a vezető rossz. Ha kisebb a baj, akkor a fent említett megoldásokkal lehet jutni valamire. Ha más a helyzet, akkor rövid és hosszú távú célok kitűzésével építeni kell egy utat, amivel könnyen elérhető egy olyan munka, amit tényleg szeretnénk csinálni. Egy jó vezető efelé, és nem a saját céljai felé fog terelgetni 🙂
