Jó ha az ember megteheti a munkahelyén, hogy felszólal, ötleteket ad, és ezeket még komolyan is veszik. De mindig lesz egy olyan főnök, aki sorra lövi le a jó ötleteket, sose tetszik neki, amit csinálunk, és ő mindent másképp akar látni, hallani. Ez főleg érvényes akkor, ha nem csak, hogy nem értünk egyet, de egyenesen rossznak tartjuk, amit a főnök csinálni akar. Ilyenkor drasztikus következtetésekre juthatunk sajnos. Vajon bele kell törődnöm, hogy utálom emiatt a munkámat? Vajon mindig vitatkozni kell majd a főnökömmel? Vajon inkább új munkahelyet kell keresnem ezért?
Mielőtt eljutunk idáig, nézzünk önmagunkba, és tegyük fel a kérdést, hogy miért is ellenkezünk mindig? Ezután pedig nézzük meg ezt a három tippet, amit ilyen esetben tehetünk!
- Sokan vallják, hogy ami nem romlott el azt nem is kell megjavítani. Ha ebben a csónakban evezünk, akkor valószínűleg nehezen kezeljük a változásokat. A menedzsment azonban nem mindig látja így, mindig hatékonyabb, gyorsabb és profitálóbb módszerekkel akar majd dolgozni. Ha jön egy új főnök, lehet hogy teljesen máshogy fogja irányítani a csapatot, mint az eddigi. Mit tehetünk? Jó stratégia lehet először engedni ennek. Nézzük meg, hogy milyen, lehet hogy jó is kisül abból, amit csinál. Ismerjük meg a gondolatvilágát, ezáltal pedig tudni fogjuk, hogy mikor kell erőteljesebben ellentmondani, és mikor nem. Ha mindig csak ellentmondunk minden újnak akkor begyepesedett és régimódi képet festünk magunkról, nem pedig olyat, mint aki progresszíven szeretné egyre jobban és jobban végezni a munkáját. Nem kell feltétlenül minden újtól elzárkózni. Így lesz tapasztalatunk és összehasonlítási alapunk, ami nélkül nem lehet vitatkozni. Ha minden kötél szakad, és tényleg rosszak az új irányok, és nem érdekel senkit a véleményünk, akkor kevesebb okunk lesz a lelkiismeretfurdalásra ha új munkát nézünk.
- Ha azt gondoljuk, hogy nincs esély a sikerre, az is visszatartó lehet. Az előző ponthoz kapcsolódva, itt nem arról van szó, hogy nem tetszenek a főnökünk új ötletei vagy módszerei, hanem egyszerűen félünk attól, hogy kudarcba fulladunk miattuk. Egy szervezetben mindig vannak célok és feladatok. Ezek persze változnak, de a hatékony működésnek alap feltétele az, hogy ezek egyezzenek. Mindenkinek ugyanazért a célért kell dolgoznia éppen aktuálisan, mert másképp nem megy. Ez a témakör sokszor szülhet konfliktust a főnök és beosztott között. Mert ha úgy érezzük, hogy lehetetlen célokat tűz elénk, vagy nem érezzük a magunkénak az ő céljait, akkor bizony nehéz lesz az együttműködés. Azt viszont sose fogadjuk el, hogy minden nap csodákat és nem reális eredményeket várnak tőlünk.
- Lehet, hogy azért ellenkezünk mindig a főnök véleményével, mert sosem hagyja, hogy kiteljesedjünk a munkánkban. Nem adja meg a kellő szabadságot nekünk ahhoz, hogy önállóan végezzük a munkánkat, nem kapunk elég felelősségteljes feladatokat. Mindent ránk erőltet, és úgy akarja csináltatni a dolgokat, ahogy neki tetszik. Így viszont sosem fogunk tudni kiteljesedni és teljes potenciálunkat megmutatni. Ez extrém esetben kudarcélményt is okozhat, és nagyon hamar kiéghet így az ember. Ezt esetleg próbáljuk megbeszélni vele, hogy szeretnénk többet hozzáadni a működéshez, de így nem tudunk teljes gőzzel dolgozni. A reakciójából ki fog derülni, hogy mi a teendőnk.
- Illetve az etikailag, szakmailag megkérdőjelezhető feladatok elvégzésére való felszólítás szokott még gondot okozni. Ha a főnökkel ezt nem tudjuk megbeszélni, kérjük a HR segítségét az ügyben.