Mindenkinek vannak félelmei. Ha megkérdeznénk valakit, hogy mondjon egyet, az egyik ilyen lehet a munkahely elvesztése. Különösen akkor, ha valaki szeret a cégénél dolgozni. Sokan átéltünk már elbocsátást. Ilyenkor a düh, a szomorúság, a kétségbeesés, mind egyszerre zúdult ránk. Főleg akkor, ha évek óta dolgoztunk a vállalatnál, és egyik pillanatról a másikra mondtak fel nekünk, miközben jól végeztük feladatainkat. Ugyanakkor fel kellett eszmélnünk, hogy ideje más állás után nézni. Pár jó tanács, amit fogadjunk meg, mikor végleg ott hagyjuk munkahelyünket:
- Érzelmeink hatására, mint a düh, a szomorúság, a harag, könnyedén mondhatunk olyanokat, amiket nem is úgy akartunk mondani. Ilyenkor nehezen tudjuk kontrollálni magunkat, de jusson eszünkbe hogy ilyen helyzetben is éretten kell viselkednünk. Vegyük tudomásul a vállalat döntését.
- Azon gondolkodunk, miért rúgtak ki bennünket? A kétely az egyik legrosszabb érzés. Noha indoklás nélkül felmondhatnak nekünk, de ha jó viszonyt ápoltunk főnökünkkel, kérdezzük meg tőle, mi volt az oka az elbocsátásunknak, meg fogja indokolni…
- Váljunk el békében a munkáltatótól, és a kollégáktól is! Soha nem tudhatjuk, mit hozhat a jövő, lehet, hogy pont ennek a vállalatnak köszönhetjük majd jövőbeni sikereinket.
- Azért is érdemes békében eljönni a vállalattól, mert elérhetjük azt, hogy jó szájízzel gondoljanak ránk a kollégák, és a vezetőség is, továbbá meglesz a véleményük rólunk, hogy érett felnőttként kezeltük a helyzetet.
- Amikor új állást szeretnénk találni, jó, ha be tudunk szerezni egy ajánlólevelet, teszem azt, az előző munkahelyünktől. Ha konfliktusok nélkül jöttünk el a vállalattól, akkor könnyedén elérhetjük azt, hogy ajánlólevéllel a zsebünkben nézzünk új munka után. Néhány esetben maga a volt munkáltatónk is felajánlhatja számunkra, hogy nyugodtan hivatkozzunk rá, ha részt veszünk majd egy állásinterjún.
- Kirúgtak bennünket, igen, nagyon szomorú… de ne tegyük közzé egyik közösségi portálon sem. Nem kell ország-világnak tudnia arról, hogy mit élünk át, nem is beszélve a sajnálkozó kommentekről. Persze adjuk ki magunkból a szomorúságot, de mindezt olyan személyekkel osszuk meg, akik közel állnak hozzánk, családdal, vagy legjobb baráttal.
Az elbocsátás lehet valami újnak a kezdete, fogjuk fel így! Fogunk találni állást? Igen, és tapasztalatainkat kamatoztathatjuk, majd az új helyünkön!
