2015-ig folyamatosan nőtt a kivándorló állampolgáraink száma, vagyis azoké, akik külföldön kerestek munkát legalább egy évre. Abban az évben közel 33 ezren hagyták el az országot. 2016-tól azonban folyamatosan csökkent a számuk, és 2020-ra 20 ezer alá esett – mondja elemzésében a szakértő.
2016 óta minden évben többen térnek haza, mint ahányan elhagyták az országot munkavállalási, házasságkötési vagy bármilyen más célból. Jó, ha tudjuk azt is, hogy mi, magyarok sokkal kedvezőbb elvándorlási adatokat mutatunk, mint az európai átlag. Szalai Piroska munkaerőpiaci szakértő szerint a változás hátterében komoly gazdasági, társadalmi folyamatok állnak. A statisztikai adatok azt mutatják: Európában legkevésbé a magyarok készek feladni otthonukat, hogy más országban próbáljanak szerencsét. Annak ellenére igaz ez, hogy az ENSZ statisztikái szerint valamivel több mint 700 ezer Magyarországon született honfitársunk él külföldön. Ám az ENSZ statisztikusai összegzésükben azt nem vizsgálják, ki mikor távozott hazájából.
Ez az adat tehát nem mutatja meg, hányan mentek el közvetlenül a világháború után, menekültek el az 1956-os forradalmat követően vagy vágtak neki a nagyvilágnak a hatvanas–nyolcvanas években. Annyi azonban bizonyos, hogy az 1990-es adatok szerint már akkor közel 400 ezer Magyarországon született ember élt külföldön. Még Szlovákiában és Szlovéniában is nagyobb volt az elvándorlási mutató, mint nálunk, holott a volt szocialista országok között arányaiban ezt a három országot hagyták el a legkevesebben – szögezi le Szalai Piroska munkaerőpiaci szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa.
Románia, Bulgária és a balti országok nem voltak ilyen szerencsések. Mára minden ötödik román és majd minden negyedik bolgár és litván állampolgár külföldön igyekszik biztosítani családjának a megélhetést. A közép- és kelet-európai vándorlási kedvet jelentősen táplálta a nyugati munkaerőpiac megnyílása utáni időszakban a régi uniós tagországok elszívó ereje. Ezeknek az államoknak már az ezredforduló környékén is óriási szükségük volt képzett munkaerőre, az üres álláshelyeket a keleti blokk országainak munkavállalóival igyekeztek feltölteni. Törekvéseiket segítette a keleti és a nyugati munkabérek közötti óriási különbség is.
Pontos fogalmak
A folyamatok megértéséhez Szalai Piroska szerint nélkülözhetetlen, hogy pontosan értsük a fogalmakat. Mint a szakértő elmondta, kivándorlónak tekintjük azt a magyar állampolgárt, aki legalább 12 hónapra ténylegesen vagy tervei szerint elhagyja az országot. Ehhez a csoporthoz sorolják a statisztikusok azokat a külföldi állampolgárokat is, akik a visszatérés szándéka nélkül hagyják el Magyarországot. E körbe tartoznak azok is, akiknek lejárt a letelepedési engedélyük, vagy visszavonták. – Bevándorlónak azt a személyt tekintjük – mondja Szalai Piroska –, aki eddig legalább 12 hónapig külföldön élt vagy a határokon kívül született, és letelepedési céllal érkezik haza. Ugyanebbe a csoportba tartoznak azok a külföldi állampolgárok is, akik letelepedési engedélyt vagy regisztrációs igazolást kaptak az adott évben.
A KSH mindkét adatot közli évente, sőt azt is nyilvánossá teszi, hányan vannak, akik 12 hónapos külföldi tartózkodás után térnek haza, és hány külföldön született telepszik hozzánk munkavégzési céllal vagy házasodási okokból. Így nézve meglehetősen érdekes végigböngészni a ki- és bevándorlási adatokat. A gazdasági mélypontot, mint közismert, 2010-ben érte el az ország, amikor az államcsőd tényét az uniós tisztségviselők is segítettek leplezni. A csődhelyzet kezelése rengeteg energiát és hosszú éveket vett igénybe. Így érthetően 2015-ig folyamatosan nőtt a kivándorló állampolgáraink száma, vagyis azoké, akik külföldön kerestek munkát legalább egy évre. Abban az évben közel 33 ezren hagyták el az országot. 2016-tól azonban folyamatosan csökkent a számuk, és 2020-ra 20 ezer alá esett.
Többen költöznek haza, mint amennyien elmennek
Ezzel akár elégedettek is lehetnénk, ha eközben nem növekedett volna meg a külföldön született magyar állampolgárok, vagyis a kisgyerekek száma. Mint Szalai Piroska elmondta, 2016 óta minden évben több volt a hazaköltöző magyar állampolgár, mint amennyien elhagyták az országot. 2022-re már közel 36 ezren érkeztek haza, miközben összesen 26500-an dolgoztak külföldön. A szakértő szerint van olyan adat is, amely további bizakodásra ad okot: a külföldön élők és a hazaköltözők lakosságszámra vetített aránya, vagyis a migrációs egyenleg értéke Magyarországon az egyik legalacsonyabb Európában, 1,5 százalékpontnál kisebb. Ebbe a klubba rajtunk kívül csak Finnország, Ciprus és ma már Észtország tartozik. Az Európai Unió többi államában ennél lényegesen nagyobb mobilizációs értékekkel kell számolni.
Forrás: demokrata.hu
