Az uniós tagállamok digitális érettségét mérő DESI (Digital Economy and Society Index, Digitális Gazdaság és Társadalom Index) rangsorában Magyarország kibérelte a 22. helyet. Ennél csak 2020-ban sikerült (eggyel) jobb helyre kerülni a rangsorban. De a helyezésnél is fájdalmasabb, hogy az ország a legutóbb mért 43,8 pontjával jelentősen elmarad az uniós átlagtól (52,3) – és akkor még nem is említettük, hogy a listavezető Finnországnak 69,6 pontja lett 2022-ben.
Ahhoz, hogy Magyarország digitális érettsége javuljon, szükség lenne – többek között – a vállalatok digitális transzformációjának felpörgetésére, és nem csak a nagyvállalatokéra, azon belül is a pénzügyi szektoréra, melynek digitalizációját olyan nagyívű projektek fémjeleznek, mint az MKB Bank néhány éve villámgyorsan lezongorázott core-rendszercseréje, az OTP MI-projektje vagy a Magyar Bankholding rendszerkonszolidációja.
A változásoknak a teljes társadalmat és gazdaságot – szektortól és vállalatmérettől függetlenül – át kellene hatniuk. Ettől azonban még messze vagyunk, mert a informatikushiány olyan paradox helyzetet teremtett, hogy épp a legjobban lemaradt mikro- és kisvállalkozások képesek legkevésbé digitalizálni működésüket, derült ki egy magyar szoftverfejlesztő cég, a Neuron és az EY közös felméréséből. Az ok mindenekelőtt a szakemberhiány, ami tovább drágítja a digitalizálást.
Sok vállalkozásnak nincs pénze fejlesztőkre
Magyarország ebből a szempontból is nehezebb helyzetben van, mint a legalább az EU-átlagot hozó országok: csak a foglalkoztatottak 3,8 százaléka dolgozik az IKT szektorban, miközben az uniós átlag 4,5 százalék. A legkisebb vállalkozásoknak pedig nincs forrásuk arra, hogy a hiány miatt folyamatosan dráguló fejlesztőkért versenybe szálljanak a munkaerőpiacon. Pedig fontos lenne, hogy tudjanak a dobozos (vagy felhős) megoldások mellé olyan szoftvereket fejleszteni, ami azokat a funkciókat szolgálja ki, melyek megkülönböztetik őket a hasonló pályán mozgó versenytársaiktól, mondta a kutatást bemutató sajtótájékoztatón Bodrogközi László, a Neuron alapító-ügyvezetője.
A lehetőségeket egyébként jól mutatja, hogy míg a mikro- és kisvállalkozások jellemzően a 10-50 millió forintos sávot adták meg a jövőre tervezett szoftverfejlesztési kiadásaiknál, a kkv-k és a nagyvállalatok közel negyede (24 százalék) 250 millió forintot meghaladó szoftverfejlesztési kiadásokkal számol – közöttük vannak természetesen azok a szervezetek is, melyek milliárdos nagyságrendben költenek a belső fejlesztői csapataikra. Utóbbi méretű vállalatok jellemzően három-négyszáz rendszert használnak, melyek 20-40 százaléka egyedi fejlesztésű.
A felmérésből is kiderült, hogy messze a telekommunikációs és bankszertor költi a legtöbbet belső fejlesztésre (ezekkel az egyedi szoftverekkel lehet ugyanis közkinccsé tenni, szétteríteni a szervezetben a munkatársaknál felhalmozott domaintudást). De mivel a szoftverfejlesztés, főleg a munkaerőigénye miatt, nagyon drága lett, így a kisebb cégek nem költenek erre, vagy ha igen, sokszor nem fenntartható módon: nem vihető tovább a fejlesztés, mert elmegy a fejlesztője, nem skálázható a szoftver stb.
A bérek miatt megnövekedett fejlesztési költség a legnagyobb problémák
Bodrogközi szerint egyébként a helyzet kontraproduktív: a nagy cégek annyira be akarják biztosítani magukat, hogy a munkaerő minőségére sokszor már nem figyelnek, így a gyengébb képességű fejlesztőket is busásan megfizetik. A válaszadók többsége (mind a mikro- és kisvállalkozások, mind a kkv-k és nagyvállalatok körében 29 százalék) a bérek miatt megnövekedett fejlesztési költségeket jelölte meg a legnagyobb problémának az IT területén. Ez egyes helyeken bérfeszültséget okoz: előfordul, hogy egy jó fejlesztő többet kér, mint amennyit a vállalat C szintű vezetője keres.
De miért is kellenek az erős fejlesztőcsapatok? Mert az egyedi fejlesztésű rendszerek sokszor az alap üzleti tevékenység szerves részét képezik. Ehhez képest egyébként mindössze a megkérdezett cégek 27 százaléka végez évente többször is üzletmenetfolytonosság-vizsgálatot, azaz nézi meg, hogy minden felétel adott-e például egy üzletkritikus rendszer üzemeltetésére. A válaszadók 8 százaléka csak kétévente, ötöde pedig még ennél is ritkábban végez ilyen vizsgálatot.
A vállalatok jellemzően alulméretezett IT-csapatokkal dolgoznak, amit egyre többen – a válaszadók közel fele (48 százalék) külső erőforrások bevonásával, bizonyos fejlesztői feladatok kiszervezésével próbál ellensúlyozni. 30 százalékuk viszont azt mondta, hogy a fejlesztésekhez olyan speciális domaintudásra van szükség, amit csak belső munkatársként lehet megszerezni, ezért el is zárkóznak a külső fejlesztők bevonásától.
Nagy probléma a fluktuáció
Ma már szinte minden fejlesztő heti rendszerességgel kap ajánlatot vagy megkeresést. Ebből a szempontból is fontos az üzletmenet-folytonossági vizsgálat, ugyanis ha egy rendszerért két ember felel, és az egyik elmegy, és őt nem sikerül gyorsan pótolni, átlagosan 3 hónapon belül távozik a másik is. Ez nehéz helyzetbe tud hozni egy vállalatot, mivel a belső fejlesztésű szoftverek dokumentációja jellemzően nagyon gyenge. A kutatás szerint az 50 fő alatti csapatokban lényegesen kisebb a lemorzsolódás, mint a nagyobbakban. Az viszont nem meglepő, hogy ettől a kormányzati szektor és a közszféra szenved a legjobban.
Forrás: bitport.hu
