A munkahelyen végezzük el rendesen a munkánkat, a cég ezt el is várja tőlünk, ugyanakkor ne úgy csináljuk, hogy folyamatosan ostorozzuk magunkat valamiért. Ha megdicsérnek bennünket, és jogosnak érezzük a dicséretet, akkor ne szerénykedjünk. Amennyiben megérdemeltük az elismerést, akkor büszkén köszönjük meg, s ne mondjunk ilyeneket, hogy „Semmiség, ezt más is megcsinálta volna!” A nagyhelyzet az, hogy mi csináltuk meg, s a vezető minket tüntetett ki dicsérettel.
Ne mondjuk mindenhez azt, hogy de: Könnyen észrevehető, ha mondunk valamit, s mellette ott szerepel a de, azt jelenti, mégsem vagyunk tökéletesen elégedettek az eredménnyel. Néhány példa.
- Megcsináltuk a feladatokat, DE előbb is elkezdhettük volna, így nem kellett volna kapkodnunk.
- A vezetőség előtt előadtam a prezentációt, DE jobban is felkészülhettem volna rá. A vezetőségnek tetszett az előadás? Igen. Téma lezárva. Nem kell mindent túlgondolni, és továbbra se legyünk túl szigorúak önmagunkkal. Ha a vezetőségnek nem tetszik a prezentáció, vagy az előadásmód, jelezni fogják.
Adjunk mások véleményére, de ezt ne vigyük túlzásba. Vannak olyan helyzetek, amikor kikérjük mások véleményét, hogy könnyebben tudjunk dönteni. Ha olyan dologban kérjük ki kollégánk álláspontját, amelyben szakértők vagyunk, akkor ott már hiba van. Valószínűleg ez azt jelenti, hogy nincs elég önbizalmunk, vagy nagyon szigorúak vagyunk magunkkal, így mások véleményére támaszkodunk. Ne tegyük, csak akkor, ha valóban szükségét érezzük!
