„Én felmondok”, „kész ennyi volt” – sokszor mondogathatjuk ezt, és még mindig a cégnél vagyunk. Természetesen vannak olyan időszakok vagy történések a vállalat életében, amelyekkel nem értünk egyet, ráadásul lehetnek olyan döntések, amelyek kihatnak a munkafolyamatainkra. Sokszor elgondolkodunk azon, hogy váltanunk kellene, de leragadunk ennél a szintnél. Vajon miért?
- Nem tudjuk pontosan mit szeretnénk, csak azt, hogy másik munkahelyen szeretnénk dolgozni. Ahhoz, hogy meghozzunk egy ilyen döntést, kellő önismeretre van szükség. Le kell tisztázni magunkban, mit is szeretnénk pontosan, hol szeretnénk a továbbiakban dolgozni, és milyen munkakörben. Maradnánk ugyanezen a területen, vagy egy merőben más szakmában szeretnénk megcsillogtatni tehetségünket?
- Ugyanakkor tisztában vagyunk vele, hogy jelenlegi munkakörülményünk mégsem annyira rossz, hiszen akkor már rég otthagytuk volna a vállalatot. A fizetés elfogadható, persze több is lehetne, a kollégákkal elvagyunk, a munka sem túl megerőltető. Nos, azt kell mondani, könnyen elkényelmesedhetünk, amelyek gátolnak bennünket abban, hogy merjünk váltani.
- Nem vagyunk elég bevállalósak, mert nem merünk lépni. Ha új munkahelyet kellene keresnünk, az azt jelentené, hogy kilépnénk a komfortzónánkból, és egy teljesen új helyre kellene beilleszkednünk.
- Valójában nem is vagyunk annyira boldogtalanok, és megfelelnek ezek a körülmények. Van, amikor kidühöngjük magunkat, elmondjuk véleményünket a vezetőségről, a vállalatól, de alapjáraton szeretünk bejárni dolgozni, szeretjük a munkánkat.
- Nincs meg bennünk a kellő motiváció. Nem szeretünk álláshirdetéseket bújni, ráadásul önéletrajzunkat sem szeretjük szerkesztgetni.
