A XXI. sz. legnagyobb veszélyforrása a stressz. Szinte mindenhol jelen van, és a hosszantartó stressz megkeserítheti életünket. Az állandó megfelelési kényszer és a rendkívül magas elvárások leterhelik szervezetünket, amely hatással van közérzetünkre is. Életünk legtöbb idejét a munkahelyen töltjük, és sajnos nem mindig kedvezően alakulnak a dolgok. Homokszem bármikor kerülhet a gépezetbe, amelynek következtében konfliktusok alakulhatnak ki. Fontos, hogy bármilyen problémával is kerülünk szembe, meg kell oldanunk azokat, és ami a legfontosabb, beszéljük ki magunkból, mert egy idő után különböző tünetek jelenhetnek meg életünkben, ha a lelkünk nincs rendben. A stressznek milyen tünetei lehetnek?
- Álmatlanság: Nem is gondolnánk, de a stressz álmatlanságot is okozhat. Mindig ugyanabban az időben kelünk fel éjszaka, és rágódunk a dolgokon. Sokszor csak hajnalban tudunk visszaaludni, és kb. jó, ha alszunk 3 órát. Az ébredés nem indul jól, tekintve, hogy fáradtak vagyunk, és mindez hatással van a munkahelyi teljesítményre is.
- Állandó feszültség: Folyamatosan feszültnek érezzük magunkat, és munkatársainkon vezetjük le a bennünk lévő feszültséget. Nem kizárt, hogy családtagjaink, vagy barátaink is kapnak egy kis ízelítőt. Fontos, hogy egy stresszes időszakban is tudjunk magunkon uralkodni, és lehetőleg ne másokon vezessük le a feszkót!
- Étvágytalanság: Amennyiben hosszabb ideje bánt bennünket valami, ez hatással van a szervezetünkre is. Étvágyunk csökkenhet, amely számos más tünetet eredményez.
- Fejfájás: Étvágytalanság következtében gyakori fejfájásra is panaszkodhatunk. Mindenesetre ne kezdjük el ész nélkül magunkba diktálni a fájdalomcsillapítókat, inkább erőltessük meg magunkat, és próbáljunk meg enni!
- Gyomorbántalmak: Stressz hatására könnyedén kialakulhat gyomorideg. Ilyen esetben nem kívánjuk az ételt, s ha ez az állapot huzamosabb ideig fennáll, akkor gyomrunk összeszűkülhet. Ne várjuk meg, ameddig ez bekövetkezik!
Számos más tünet is jelentkezhet még, de egyre figyeljünk oda! Oldjuk meg problémáinkat minél előbb, és beszéljük ki magunkból, mi bánt bennünket!
