Bár a munkaerőpiac sokat fejlődött az elmúlt években, és a munkavállalók is egyre inkább öntudatra ébrednek, még mindig lenne hová fejlődni, különösen az álláshirdetések megfogalmazásában.
Debreceni Andrea: a minap szembe jött velem egy álláshirdetés. Nem tervezek váltani, de előszeretettel szoktam az idővonalamon megjelenő hirdetéseket átböngészni, hátha van olyan ismerősöm, akinek az adott pozíció jó lehet. Ezt a hirdetést is azért kattintottam le, mert egy jó hírű, családiasabb jellegű vállalkozás keresett alkalmazottat, és pont olyan munkakörbe, amit ideálisnak találtam egy közeli, épp munkakeresésben lévő barátomnak.
A feketeleves azonban csak ezután jött, a kiírt pozíció gyakorlatilag – összeszámoltam – hat különböző munkakört rejtett, és a végét megfejelték azzal is, hogy az amúgy sem nyolcórásnak tűnő feladatmennyiségen túl még az adminisztrációs munkában is számítottak a jelentkező segítségére. Cserébe pedig jó fej csapatot és ingyen kávét kínáltak. Nyilván nem lebecsülendő egy jó csapat (és a kávé sem), önmagában azonban édeskevés.
Évek óta tendencia – és sajnos egyre erősebben emelkedő számokról beszélünk –, hogy a pozíciók nem egy munkakörre épülnek, rengeteget kérnek, azonban arról a munkáltatók nem nyilatkoznak, hogy ők mit tudnak adni. Ha legalább a versenyképes fizetést is odabiggyesztik, egy jobban megírt hirdetésről beszélünk, ám tekintve, hogy ez is mindenki számára mást és mást jelent, igazából ez még mindig semmiség. Kíváncsiságból rászűrtem az egyik hazai állásportálon egy adott pozícióra, hogy megnézzem, hány olyat találni egyáltalán, ami feltünteti, mekkora keretet szán a tökéletes jelentkező felkutatására. Az egy oldalon megjelenő 22 ajánlatból mindössze kettőnél volt kiírva az összeg…
A Munka Törvénykönyve nem nagy segítség ebben az esetben, ugyanis azon túl, hogy az egyenlő bánásmódhoz következetesen tartja magát, a pozíciók kiírásáról semmit nem találni benne. Nincs egy egységes keretrendszer arra vonatkozóan, hogyan kellene egy munkakört meghirdetni, hiszen a jogszabályok már a szerződés megkötésétől datálják az idevágó előírásokat. Ráadásul nyilván nehéz lenne egy sablon alatt kezelni a kis családi céget és a nagy, külföldi multi hazai leányvállalatát. Egyébként ilyet külföldre vonatkozóan sem találtam, tehát egységesen elmondható, hogy mindenki azt ír bele a pályázatba, amit ő fontosnak tart. A munkakörre és a munkaidőre vonatkozóan már sokkal több mindent mondanak a paragrafusok, de valójában úgy lenne korrekt, ha már a keresés során tudnánk, milyen lehetőségre pályázunk, hogy ne töltsük feleslegesen az időnket olyan pályázattal, ami végül nem tudja számunka a megfelelő ajánlatot nyújtani.
Ez mindkét oldal számára win-win helyzet lenne, mert a munkáltató sem futna köröket egy olyan jelölttel, aki végül nemet mond. Ha nem is a szó szoros értelmében – hiszen nem átvágásról van szó –, Képes Judit HR-szakértő szerint érdemes vigyázni azokkal a hirdetésekkel, amik nem teljes körűek, ezek ugyanis mindig valamilyen bújtatott kellemetlenséget igyekeznek palástolni.
Forrás: nlc.hu
