Ismét mennek külföldre a magyar munkavállalók

Azon honfitársaink, akik átmenetileg a koronavírus miatt arra kényszerültek, hogy külföldről hazajöjjenek és itthon vészeljék át ezt a helyzetet, most újra megjelentek a külföldi munkaerőpiacon. A koronavírusnak még egyáltalán nincs vége de amint a harmadik hullám elvonult az uniós országok egyre-másra kinyitották kapuikat, és ismételten megindult a tömeges visszarendeződés.

Sokan fix helyre mennek vissza, míg mások új lehetőségek után kutatnak, de a szerencsésebbeket nem érintette a pandémia. Közösségi oldalakon megszámlálhatatlan, több ezer taggal rendelkező zárt és nyílt csoporthoz lehet csatlakozni és csak kapkodjuk a fejünket, hogy Finnországtól-Törökországon át Izlandon keresztül, hogy tudjuk meghódítani Amerikát. Ausztria és Németország közelsége miatt egyértelműen tovább hódít. Jelenleg 17 millió uniós polgár él vagy dolgozik külföldön.  Egy korábbi riportunkban arról írtunk, hogy 2021 évi kutatás alalapján a fiatalok ötöde, a budapestiek tizede tervezi, hogy 1 éven belül külföldre költözik tanulni vagy dolgozni. Mostani riportalanyaink arról beszélnek, ők, hogyan élték meg a koronavírust itthon és külföldön és merre az arra.  Cziráky Krisztián kisebb megszakítással négy évet töltött európai folyami hajókon étterem vezetőként. A válság okozta leállás miatt 2019-ben szabadságra jött haza, azonban a koronavírus miatt itthon maradni kényszerült. „Magyarországon sokáig semmilyen lehetőség nem adódott, tartalékjaimat elveszítettem és az albérletemet sem tudtam tovább fenntartani. Több idegen nyelven beszélek, ugyan dolgozom, de érzem nem vagyok itthon a helyemen. Megbecsülés egy nemzetközi cégnél a legnagyobb elismerés, aminek komoly anyagi vonzata is volt, sajnos az itthoni viszonyokra ez nem igaz. Régi főnököm visszahívott, így pár hét múlva már újra a vendéglátásban fogok dolgozni Ausztriában. Nem fanyalgásból mondom, hanem egészen egyszerűen, nincs itthon jövőképem, normális jövedelmem, miből olyan színvonalon tudnék élni, mint korábban külföldön éltem”. Krisztián elmenetelének fő okaként felsorolta: sem munkahelyétől, sem pedig a magyar államtól nem kaptam segítséget, egyedül barátaim voltak, akik mellém álltak a nehéz időszakban és anyagilag és lelkileg segítettek. 39 évesen még nem vagyok kiégett, akarok, szeretek dolgozni, vágyom a megbecsülésre, ami itthon nincs meg és jövőbeni megélhetésemre is kell gondolnom kell – zárta beszélgetésünket.

Forrás: penzcentrum.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük