Többmillió külföldi munkavállaló érkezett az európai országokba az elmúlt évek alatt. Az elemzők szerint a külföldi munkaerő nem feltétlenül oldja meg az adott ország munkaerőpiaci gondjait.
Rendszeresen visszatérő állítás a hazai, illetve nemzetközi médiában is, hogy az Európai Uniónak Európán kívüli bevándorlókra van szüksége annak érdekében, hogy a gazdasági erejét fent tudja tartani, illetve a demográfiai problémáit kezelje. A Tényellenőr elemzése arra mutat rá, hogy a médiában megjelenő álláspontok tévesek, ugyanis az EU-n kívüli bevándorlók jellemzően lényegesen rosszabb munkaerőpiaci helyzetben vannak, mint az őshonos lakosság – különösképpen igaz ez a bevándorló nők esetében. A Tényellenőr annak járt utána, hogy valóban bevándorlók millióira van szükségünk az európai jólét megőrzéséhez.
Az Európai Unió népességén belül egyre növekvő arányt képviselnek a külföldi állampolgárok. 2022 januárjában 23,8 millió nem EU-tagállamból származó lakos élt az EU-ban, ami a teljes lakosság 5,3 százalékát teszi ki. Az Eurostat adatai szerint csak 2023-ban 4,3 millió ember vándorolt be az EU-ba az azon kívüli országokból (ide nem értve a menekültként érkezetteket), míg további 1,5 millió külső migráns vándorolt EU-tagállamok között. – hangsúlyozta elemzésében a Tényellenőr, hozzátéve: miközben a bevándorlás mértéke nő, a foglalkoztatási statisztikák egyértelműen a bevándorlók munkaerőpiaci integrációjának problémáira utalnak.
Az EU-ban az EU-n kívüli bevándorlók lényegesen alacsonyabb foglalkoztatási rátával rendelkeznek (63 százalék) az őshonos lakossághoz képest (76,2 százalék). Ez a különbség különösen szembetűnő bizonyos országokban: Németországban 21, Franciaországban 16 százalékpontos különbség tapasztalható a helyiek javára. A nemi különbségek tovább árnyalják a képet: míg a bevándorló és a helyi férfiak foglalkoztatási rátája között néhány százalékos különbség figyelhető meg, a bevándorló nőké lényegesen alacsonyabb a helyi nőkénél – 2023-ban 16 százalékpont különbség volt közöttük.
Ez a tendencia rávilágít arra, hogy a bevándorlás nem feltétlenül jelent megoldást a munkaerőhiányra, különösen mivel a tapasztalatok szerint a bevándorlók egy jelentős részét kitevő nők munkaerőpiaci részvétele messze elmarad az érintett országok átlagától. A bevándorlók esetében nemcsak az elhelyezkedés okoz nagyobb kihívást, mint az őshonos lakosság körében, hanem munkaerőpiaci sebezhetőségük is nagyobb – jól szemlélteti ezt a Covid–19 járvány hatása is: a pandémia idején a bevándorlók foglalkoztatása sokkal drasztikusabban csökkent, mint a helyieké. Ez a jelenség azt mutatja, hogy gazdasági visszaesés esetén a bevándorló munkavállalók pozíciója bizonytalanabb, ami további terhet jelenthet a szociális ellátórendszerek számára. – összegzett a Tényellenőr, amely elemzésében a többek között Németország foglalkoztatási helyzetét is részletesen vizsgálta.
Forrás: magyarnemzet.hu
