Mindenki hajlamos alapvetésként kezelni, hogy a legfiatalabb munkavállalóknak jön be leginkább távmunka (sokan közülük már eleve ilyen környezetben kezdtek dolgozni), de olyan kutatások is léteznek, amelyek ennek éppen az ellenkezőjéről szólnak. Egy friss felmérés szerint a generációs különbségek látványos megosztottsághoz vezethetnek a vállalati munkaerőpiacon, de nem feltétlenül úgy, ahogy azt elsőre gondolnánk.
Az iskolából frissen kikerült, gyakran kialakult baráti-kapcsolai hálózat nélküli embereknek ugyanis fel kell építeniük a társadalmi életüket, személyes mentorálásra vágynak karrierjük beindításához, és a legtöbbjüknek gyerekei sincsenek, akik miatt nehezebb lenne beosztani az idejét, vagy olyan helyekre költöztek volna, ahonnan megterhelőbb dolog lenne az ingázás. A Business Insider egy egyetemi közgazdászi közgazdászok által készített, országos felmérést idéz az Egyesült Államokból, amelynek értelmében a távmunkát előnyben részesítők aránya erősen generációfüggő, de nem feltétlenül úgy, ahogy azt gondolnánk. A kutatás alapján a huszonéveseknek kevesebb mint egynegyede nyilatkozott úgy, hogy ha teljes munkaidőben otthonról tudna dolgozni, akkor valójában otthon is maradna. A harmincasok esetében ez az arány 29 százalékos, a negyveneseknél 33 százalékos, az ötven fölöttieknél pedig már 41 százalékos. A lap a LinkedIn májusi adatait is felhozza, amelyekből kiderül, hogy azon a platformon a 20-24 éves korosztály körében a legalacsonyabb az érdeklődés a bejárás nélküli távmunkás főállások iránt. Ez a generációs megosztottság ugyancsak azt erősíti, hogy a vállalatoknak nem egyszerű lefektetniük a világjárványt követő korszak munkapolitikáját, mert döntéseik óhatatlanul jobban kedveznek majd bizonyos korcsoportoknak, a munkavállalók pedig olyan munkahelyet keresnek, amelyik nekik jobban megfelel. Bár mindig is voltak olyan vállalkozások, amelyek inkább a fiatalabb vagy az idősebb alkalmazottakat vonzották, de a BI által megszólaltatott szakértő szerint ez az elkövetkező években sokkal hangsúlyosabb lesz. A cikk a fentieket egy marék másik statisztikával is megtámogatja: felveti például, hogy a egy 2019-es felmérés szerint a párkapcsolatok 11 százaléka munkahelyi ismeretségből ered. Ehhez képest össze lehet hasonlítani egy pályakezdő lehetőségeit, akinek egy jól felszerelt iroda adott esetben sokkal vonzóbb munkakörnyezet lehet, mint az albérleti szobája. Cserébe egy negyven fölötti munkavállalónak jobb eséllyel van saját otthona és magasabb fizetése, sőt már arról is szívesebben lemondana, hogy a főnökei munka közben a kezét fogják. A szakértők ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy a kielégítő munkahelyi környezet fenntartása csak egy bizonyos „kritikus tömegű” kihasználtság mellett kifizetődő. A megoldás nyilván a hibrid munkavégzés és a koordináció lenne, ami sokszor azért népszerűtlen, mert keretek közé szorítja a dolgozók választási lehetőségeit. Röviden, aki be akar járni, az be akar járni, aki viszont otthon akar maradni, az otthon akar maradni. Az átalakulásnak egyelőre csak az elején járunk: a vállalatok többsége máig nem öntötte betonba a távmunkára vonatkozó politikáját, főleg, hogy a szervezés mellet jogi és más jellegű nehézségekkel is meg kell birkózniuk ezen a területen. Az elégedetlen alkalmazottaknak ugyancsak időbe telik megtalálni a számukra megfelelő felállásokat. A cikk szerint mindenesetre fennáll a lehetőség, hogy a vállalati munkaerőpiac megosztottá válik a generációk mentén.
Forrás. bitport.hu
