Nőtt azon munkavállalók száma, akik kiégést tapasztalnak magukon. A tapasztalatok szerint a kiégésnek több oka van, többek között a szabadság utáni megnövekedett feladatok.
A friss felmérések szerint a nyári szünet utáni időszakban drasztikusan megugrik a kiégés és a stressz szintje a munkavállalók körében. Szeptember nemcsak a megnövekedett feladatok miatt kihívás, hanem a hirtelen tempóváltás és a pszichológiai tényezők okán is. Nemcsak az év elején küzdenek sokan a munkával kapcsolatos lehangoltsággal: a munkahelyeken egyre inkább megmutatkozik a szabadságok utáni mentális egészségromlás és a szeptemberi kiégési hullám. A gyakran kiégést tapasztaló dolgozók aránya 23%-ról 28%-ra emelkedett, míg a rendszeres stresszt megélők aránya 33%-ról 37%-ra nőtt. Különösen érdekes az a tendencia, hogy szeptember csendben az év legmegterhelőbb munkahónapjává vált.
- A nyári produktivitás visszaesése: A nyári hónapokban a munkahelyi termelékenység mintegy 20%-kal csökken, a dolgozók pedig akár 45%-kal is inproduktívabbak vagy szétszórtabbak lehetnek, mivel a pihenés és a család élvez prioritást.
- A hedonikus kontraszt hatása: A pihenés nyújtotta hangulatjavító hatás napokkal a visszatérés után elhalványul. Szeptember pont ekkor, a mélypont elérésekor lökdösi vissza a dolgozókat az íróasztalokhoz. Minél jobb volt a szabadság, annál nehezebb a visszatérés.
- A „tiszta lap” pszichológiai csapdája: A normalitásba való visszatérés sokakat arra ösztönöz, hogy új hobbiba kezdjenek vagy merész kihívásokat vállaljanak. A viselkedéskutatók ezt friss kezdet hatásnak nevezik, amelynek nyomán például az Egyesült Királyságban 7%-kal nőtt a hirdetett állások száma augusztus és szeptember között. Az új felelősségek azonban kimerültséghez vezethetnek.
A stresszhelyzetekben – mint a tornyosuló feladatok vagy a szoros határidők – szervezetünk „üss vagy fuss” reakciót indít be. Megemelkedik a kortizol- és az adrenalinszint, a vérnyomás, valamint a szívverés. A krónikus stressz akkor alakul ki, ha ezek az akut fázisok elhúzódnak, ami fáradtsághoz, motivációvesztéshez és koncentrációs zavarokhoz vezet. Ez egy negatív spirált indít el: a csökkenő produktivitást hosszabb munkaidővel próbálják ellensúlyozni, ami viszont alvásmegvonáshoz vezet.
A szakértők ezt a folyamatot csendes rogyásnak („quiet cracking”) nevezik, amely a diszkriminatív elköteleződés egy veszélyes formája. Ilyenkor a dolgozók a felmondást választják ahelyett, hogy jeleznék a problémáikat a munkáltatónak. Az Egyesült Királyságban a rossz mentális egészség becslések szerint évente 51 milliárd fontba (kb. 21 681 milliárd Ft) kerül a munkaadóknak. A munkáltatóknak komolyan át kell gondolniuk, hogyan támogassák a munkavállalókat a csúcsstresszes hónapokban, különösen szeptembertől kezdődően.
Az alábbi intézkedések segíthetnek: A munkavégzési elvárások tisztázása: A legfontosabb a munkaidő, a kapacitás és az elérhetőségi idők – mind az irodában, mind távmunkában – egyértelmű lefektetése, hogy a dolgozók munkaidőn kívül le tudjanak kapcsolódni. Munkaterhelési amnesztia bevezetése: Szeptemberben érdemes lehet olyan programot indítani, amely arra ösztönzi a csapatokat, hogy csökkentsék az alacsony hozzáadott értékű feladatokat a nyári lemaradások behozása érdekében. Nyílt kommunikáció ösztönzése: Annak nyílt elismerése, hogy nem kell mindent egyszerre megcsinálni, felhatalmazza a dolgozókat arra, hogy a jólétüket támogató döntéseket hozzanak anélkül, hogy a lemaradás miatt félniük kellene.
Forrás: hrportal.hu
