31 év alatt mindössze öt százalékkal javult a nők helyzete a munkaerőpiacon annak ellenére, hogy a képzett, tanult nők száma már több országban meghaladta a férfiakét. A World Inequality Report társadalomtudósai megvizsgálták, hogyan változott a nők munkaerőpiaci helyzete az elmúlt bő 30 évben.
A nagyszabású kutatásból kiderült, hogy napjainkban a nők részesedése a globális munkajövedelemből csupán 35 százalékra tehető. 1990-ben az összjövedelem 30 százaléka landolt a nőknél. Egy egyenlő világban a nők keresnék az összes munkajövedelem 50%-át. 30 év alatt a nagyon lassú volt a haladás globális szinten, a dinamika pedig országonként eltérő, egyesek fejlődést mutatnak, másoknál viszont csökkent a nők munkajövedelemből való részesedése -írta a kutatócsapat a jelentésben. A nők sikereit számos tényező befolyásolja. Egyrészt a továbbra is komoly gondokat okozó szexizmus miatt sokkal nehezebben tudnak érvényesülni a szakterületükön, karrierjük jóval döcögősebben alakul, bizonyos ágazatokban pedig egész egyszerűen nem kapnak lehetőségeket. Például az autóiparban és a technológiai szektorban rendkívül kevés belépő szintű pozíciót töltenek be, a McKinsey tanácsadó cég jelentése szerint arányuk sorban 26 és 37 százalékra becsülhető az említett ágazatokban. Ellenben az egészségügyi és gyógyszeripari cégeknél felülreprezentáltak (59%), viszont az előléptetettek között ott is a kisebbséget képviselik. Másrészt aránytalanul sok gondozási munkát végeznek. Nevelik a gyermekeiket, vigyáznak az idősödő rokonokra, illetve többnyire a házimunka is rájuk marad. Ezek a tevékenységek amellett, hogy nem járnak fizetéssel, rengeteg időt és energiát elvesznek, amit jobb esetben pénzkeresésre fordíthatnának. A koronavírus-járvány tovább rontotta a nők munkaerőpiaci kilátásait. 2020-ban a világon a nők által betöltött munkahelyek öt százaléka eltűnt, ezt azt jelenti, hogy 64 millió nő veszítette el az állását tavaly. Ennek következtében világszinten 800 milliárd dollárnyi bevételkiesés sújtotta őket. Számos kutatás rávilágított arra is, hogy sokkal nehezebben tudnak lavírozni a munkahelyi teendők és a családi feladatok között. A távoktatás hatására sok gyerek felügyelete a nőkre hárult, ami komoly terhet jelentett számukra a hétköznapokban. De más dolgok is torzítják a képet. Az egészségügyi és szociális szektor munkaerejének 70 százalékát nők alkotják. Ezek nélkülözhetetlen, mégis sokszor alulfizetett munkák. Az Egyesült Államok 40 legrosszabbul fizetett iparágában több mint 22 millió ember dolgozik, 64 százalékban nők. Nemcsak az a probléma, hogy ezek a munkák alulfizetettek, bizonytalanok is. Olyan munkakörökre gondoljunk, mint a bolti eladó, házvezetőnő, takarítónő, szobalány, gyermekgondozó, vagy éppen felszolgáló. Az elmúlt egy évben az Egyesült Államokban 2,3 millió nő hagyta el a munkaerőpiacot. A szakértők szerint ez a tömeges felmondási hullám annak volt az eredménye, hogy a nevelési, oktatási intézményeket bezárták, így a munka mellett a gyerekek felügyelete is a nők vállára nehezedett, amit sokan nem tudtak megoldani, így az egyikről le kellett mondaniuk. Ennek eredményeképp 4-ből 1 nő arra kényszerült, hogy teljesen elhagyja a szakmáját és a családi teendőkre koncentráljon .Az Oxfam International ügyvezető igazgatója, Gabriela Bucher szerint a világ kormányainak drasztikusabb lépéseket kellene tenniük a nők gazdasági biztonságának megerősítése érdekében. Többet kellene a gyermekgondozásba fektetniük és rugalmasabb munkaszerződéseket illene kínálniuk. Eddig csupán 11 ország vezetett be rövidebb, illetve rugalmasabb munkabeosztásokat a nők támogatására, és csak 36 ország erősítette meg a családi- és fizetett betegszabadság politikáját. Ahogy a vészhelyzeti intézkedéseket szépen fokozatosan felváltja a hosszútávú gazdasági regenerálódás, úgy kellene kihasználnia a világ kormányainak ezt a lehetőséget, hogy egyenlőbbé és befogadóbbá tegyék a világgazdaságot – mondta Gabriela Bucher.
Forrás: haszon.hu, szakszervezetek.hu
