„Házinyúlra nem lövünk!” A munkahelyen bizonyára mindenkinek ismerős ez a mondás. Van, amikor ez elkerülhetetlen. Nem mindenki szokott eljárni, bulizni, és ott ismerkedni, főleg akkor, ha már a munkavállalók belekerülnek a mókuskerékbe. Ismerkedés terén nehezebb helyzetben vannak azok, akik új városba költöztek munkájuk miatt, és gyakorlatilag nem ismernek senkit a kollégáikon kívül. Na de mi a helyzet akkor, ha két magányos szív egymásra talál, ráadásul munkatársak is egyben?
- Ha így áll a helyzet, akkor tudni kell azt, hogy a munkát nem szabad keverni a magánélettel. A rózsaszín köd előbb, vagy utóbb feloszlik, és megjelennek a különböző problémák. Akárhogy is van, a gondokat otthon kell hagyni, és nem a munkahelyen kell megoldani őket. A párkapcsolat nem mehet a munka rovására.
- Nem feltétlenül kell mindenkinek megtudnia, ha összejöttünk egyik kollégánkkal, vagy kolléganőnkkel. Lehetőleg ne ölelkezzünk, csókolózzunk a munkahelyen, ne adjuk mindenki tudtára hogy mi a helyzet.
- Nem is feltétlenül a kollégák miatt érdemes „titkolózni”, hanem a vezetőség miatt. Nem mindegyik vállalati kultúra engedékeny. Van, ahol kifejezetten nem örülnek annak, ha munkahelyi kapcsolaton kívül több is van két alkalmazott között.
- Azért is jó, ha nem tudja senki, mert az is előfordulhat, hogy egy idő után a kapcsolat kifullad, és szakítás lesz a vége. Ilyenkor biztosan nem kerülhetjük el azt, hogy pletykáljanak rólunk.
- Ráadásul, ha mindenki tud arról, hogy kapcsolatban voltunk egy munkatársunkkal, akkor az szétszakíthatja a csapatot, konfliktus is lehet abból, hogy ki-ki mellé áll ebben a helyzetben.
Mindezek fényében nagyon gondoljuk át azt, hogy belevágunk-e egy munkahelyi kapcsolatba. Ha egy kisvállalatnál dolgozunk, nem tűnhet jó ötletnek, ha azonban egy multinacionális cégnél vagyunk, akkor ott nagyobb az esélye annak, hogy nem lesz „ügy” belőle. Egyébként meg minden hozzáállás kérdése, és az is, hogy miként tudjuk felnőtt emberek módjára kezelni a dolgokat.
