„Na jó, még egy ilyen, és
hazamegyek!” „Elegem van, én felmondok!” Ugye ismerősek ezek a kijelentések?
Amikor valami rossz történik velünk a munkahelyen, hajlamosak lehetünk ezeket
kimondani. Nem mindennapunk egyforma, ezt mindannyian tudjuk. Mikor is érdemes
valóban otthagyni munkahelyünket? Erre a kérdésre keressük most a választ:
Ha hosszabb ideje úgy érezzük, hogy nem
találjuk már a helyünket a cégnél. Gondolataink sokszor csak kavarognak, hogy
mennyire jó lenne máshol munkába állni.
A munkakörünk már semmi újat nem mutat a
számunkra, s úgy érezzük, hogy napról napra egyre unottabban végezzük el
feladatainkat.
Reggelente úgy kelünk fel, hogy semmi
kedvünk bemenni, ráadásul már gyomorideggel gondolunk a munkába menetelre.
A munkahelyi légkör sem olyan már, mint
ezelőtt, úgy látjuk, hogy a csapat teljesen széthullóban van. Idáig
összejártunk munka után egy kávéra, mostanában ezek már teljesen kimaradnak.
Nincs előléptetési lehetőség. Hosszú évek
óta dolgozunk az adott pozícióban, és nem tudunk fentebb kerülni a ranglétrán,
ráadásul a fizetésünk is egyhelyben toporog.
Tisztában vagyunk azzal, hogy a
vállalatnak az utóbbi időben nem megy jól, nincs termelés, amelynek
következtében elbocsátások várhatók. Amennyiben ezt tudjuk, akkor érdemes másik
munka után keresgélni. Ne várjuk meg azt, hogy mi legyünk a következők, akiket
el fognak bocsátani!
Ezek a tényezők mind
közre játszhatnak abban, hogy beadjuk felmondásunkat, és egy másik cégnél
folytassuk pályafutásunkat. Ne várjuk meg azt, amíg teljesen kiégünk, hanem
váltsunk időben!
