A kommunikáció mindennapjaink részét képezi. Ahogyan a magánéletben, úgy a szakmai életben is létfontosságú. Hatékony kommunikáció nélkül nincs sikeres vállalat, gondoljunk itt a külső kommunikációra, a marketingre Ugyanakkor a belső kommunikációra is nagyhangsúlyt kell fektetni. Hol indul mindez? Gyakorlatilag már az állásinterjún:
Nem is gondolnánk, mennyi mindent elárul rólunk kommunikációs stílusunk. A legtöbb helyen kiváló kommunikációs képességet várnak el tőlünk. Ezért törekedjünk arra, hogy lehetőleg választékosan beszéljünk, és ne slamposan válaszoljunk egy-egy kérdésre. Figyeljünk hangszínünkre is, lehetőleg magabiztosságot tükrözzön. Amennyiben szükséges, otthon a tükör előtt gyakoroljunk egy keveset. Szemtől szemben megláthatjuk hogyan is beszélünk valójában, mennyire tudunk artikulálni. Már egy plusz ponttal indulunk, ha érthetően válaszolunk a feltett kérdésekre.
Állásinterjún mindenki izgul, ez nem kérdés. Van, aki jobban, van, aki kevésbé. Ha valamit elsőre nem hallunk, nyugodtan kérdezzünk vissza, és ne szégyelljük ezt megtenni. Sokkal kínosabb az, ha hallgatunk, vagy nem is a kérdésre válaszolunk.
A nonverbális kommunikációról is szót kell ejteni, mert ez még többet elárul rólunk. Mindannyiunknak vannak szokásai, amelyeket akkor csinálunk, ha izgulunk, vagy nem érezzük magunkat biztonságban. Ilyen lehet a haj babrálása, vagy fészkelődés a székben. Figyeljünk ezekre is, és próbáljunk meg leszokni ezekről a szokásokról.
Ügyeljünk a helyes testtartásra, mert ezt is figyelik a HR-esek. Húzzuk ki magunkat akkor is, ha ülünk. Nincs csúnyább látvány annál, minthogy begörnyedt háttal ülünk egy széken.
Apró dolgoknak tűnnek ezek, de nagyon fontosak. Lehetünk akármennyire jók is a szakmánkban, első benyomást leginkább csak egyszer tehet az ember. S ezen nagyon nehezen lehet változtatni.
