Különösen nagy csapásként érhet ez bennünket, ha már régóta a cégnél dolgoztunk. Mikor közölhetik a felmondásunkat? Általában még a munkakezdés előtt, vagy munkaidő után. Először is próbáljunk meg higgadtak maradni, azzal nem segítünk senkinek, ha dühkitörésünk lesz. Legfőképpen csak magunknak ártunk vele, és magunkat hozzuk kellemetlen helyzetbe. A döntés ellen amúgy sem tehetünk semmit.
Amennyiben a főnökünkkel jó viszonyt ápoltunk, akkor megkaphatjuk a választ a kérdésünkre. MIÉRT? Már csak ezért is érdemes higgadtan kezelni a szituációt, hogy a későbbiekben ne legyenek bennünk kérdések, és tovább tudjunk lépni. Igen, a továbblépés… Vannak, akiket lelkileg keményen megérint egy elbocsátás, főleg ha huzamosabb ideig dolgozott valaki a vállalatnál!
Fontos, hogy ne rossz szájízzel jöjjünk el a munkahelyről. Ha már nincs több kérdésünk, és úgy érezzük, hogy kielégítő válaszokat kaptunk mindenre, akkor köszönjük meg a lehetőséget, hogy itt dolgozhattunk. El is mondhatjuk véleményünket, hogy a munka mit tett hozzá a személyes, és szakmai fejlődésünkhöz! A volt munkáltató felajánlhatja számunkra azt a lehetőséget, hogy álláskeresés során támaszkodhatunk rá, mint referenciára.
Hogyan tovább? Amit első körben megtehetünk, hogy érdeklődünk barátainknál, közeli ismerőseinknél, nem-e tudnak ajánlani számunkra egy jó lehetőséget. Ne feledjük, hogy ismerősök, és barátok által sokkal egyszerűbben találhatunk munkát. Ráadásul, ha összejön egy pozíció, akkor egyszerűbben beilleszkedhetünk a szervezetbe!
Sajnos a barátok, ismerősök sem tudnak mindig segíteni nekünk! Ilyenkor nincs más megoldás, meg kell pályázni különböző lehetőségeket. Segítségünkre lehetnek a különböző álláskeresési portálok, vagy az újsághirdetések. Ne feledkezzünk meg önéletrajzunkról, és motivációs levelünkről sem! Nézzük át őket, mielőtt beadjuk álláspályázatunkat vállalatokhoz!
