„Na jó, még egy ilyen, és hazamegyek!” „Elegem van, én felmondok!” Ugye ismerősek ezek a kijelentések? Amikor valami rossz történik velünk a munkahelyen, hajlamosak lehetünk ezeket kimondani. Nem mindennapunk egyforma, ezt mindannyian tudjuk. Mikor is érdemes valóban otthagyni munkahelyünket? Erre a kérdésre keressük most a választ:
- Ha hosszabb ideje úgy érezzük, hogy nem találjuk már a helyünket a cégnél. Gondolataink sokszor csak kavarognak, hogy mennyire jó lenne máshol munkába állni.
- A munkakörünk már semmi újat nem mutat a számunkra, s úgy érezzük, hogy napról napra egyre unottabban végezzük el feladatainkat.
- Reggelente úgy kelünk fel, hogy semmi kedvünk bemenni, ráadásul már gyomorideggel gondolunk a munkába menetelre.
- A munkahelyi légkör sem olyan már, mint ezelőtt, úgy látjuk, hogy a csapat teljesen széthullóban van. Idáig összejártunk munka után egy kávéra, mostanában ezek már teljesen kimaradnak.
- Nincs előléptetési lehetőség. Hosszú évek óta dolgozunk az adott pozícióban, és nem tudunk fentebb kerülni a ranglétrán, ráadásul a fizetésünk is egyhelyben toporog.
- Tisztában vagyunk azzal, hogy a vállalatnak az utóbbi időben nem megy jól, nincs termelés, amelynek következtében elbocsátások várhatók. Amennyiben ezt tudjuk, akkor érdemes másik munka után keresgélni. Ne várjuk meg azt, hogy mi legyünk a következők, akiket el fognak bocsátani!
Ezek a tényezők mind közre játszhatnak abban, hogy beadjuk felmondásunkat, és egy másik cégnél folytassuk pályafutásunkat. Ne várjuk meg azt, amíg teljesen kiégünk, hanem váltsunk időben!
