Mennyire valós probléma a munkaerőhiány hazánkban? Erről a szakemberek véleménye különböző. Az tény, hogy az elmenő dolgozók helyére mindig van jelentkező, azonban a megtartásuk jelent valós problémát.
A vendégmunkás-vita a közbeszédben gyakran a külföldi dolgozók és a béremelés dilemmájaként jelenik meg, Antal Bálint szociológus azonban a Telexen megjelent véleménycikkében amellett érvel, hogy a kérdés ennél jóval összetettebb. Szerinte a munkaerőhiányként emlegetett jelenség sok esetben megtartási, képzési vagy szerkezeti probléma. Antal Bálint szociológus a Telexen megjelent véleménycikkében azt állítja, hogy a vendégmunkásokról szóló vita egyik alapvető tévedése, hogy a különböző munkaerőpiaci problémákat egységesen munkaerőhiányként kezeli.
A szerző szerint érdemes különválasztani az abszolút munkaerőhiányt, a készséghiányt, a földrajzi problémákat és az úgynevezett megtartási problémákat, mert ezekre eltérő gazdaságpolitikai válaszok szükségesek. Úgy véli, a jelenlegi vita túlságosan a munkáltatók nézőpontjára épül, miközben kevés szó esik a magyar munkavállalók, a szakszervezetek vagy maguknak a vendégmunkásoknak a tapasztalatairól. A szerző szerint sok vállalat munkaerőhiányként értelmezi azt a helyzetet, amikor ugyan folyamatosan jelentkeznek új dolgozók, de rövid időn belül távoznak is. Antal Bálint szerint a munkagazdaságtan ezt inkább megtartási problémának tekinti, amely mögött a bérezés, a műszakrend, a fizikai megterhelés, az ingázás vagy a vezetési kultúra is állhat.
A véleménycikk szerint az ilyen helyzeteket vendégmunkások alkalmazásával kezelni nem feltétlenül oldja meg az alapvető problémákat, hanem késleltetheti azok kezelését. A szerző a Központi Statisztikai Hivatal adataira hivatkozva kiemeli, hogy 2026 első negyedévében mintegy 319 ezer ember tartozott a potenciális munkaerő-tartalékba, miközben a Magyarországon dolgozó külföldiek száma nagyjából 107 ezer fő volt. Emellett arra is felhívja a figyelmet, hogy az elmúlt időszakban csökkent a foglalkoztatottak száma, emelkedett a munkanélküliségi ráta, és mérséklődött az üres álláshelyek száma.
Ezek alapján úgy látja, hogya jelenlegi helyzet inkább a munkaerő-kereslet gyengülésére utal, mint általános munkaerőhiányra. A véleménycikk hangsúlyozza, hogy a helyzetet leegyszerűsíti az is, aki szerint kizárólag béremelésre lenne szükség. A szerző szerint ugyanúgy téves az az állítás, hogy egyszerűen „nincs ember”, mint az, hogy „csak meg kellene fizetni a dolgozókat”. Úgy véli, a különböző problémák különböző megoldásokat igényelnek: a készséghiányra a képzés, a földrajzi eltérésekre a mobilitást segítő intézkedések, míg a megtartási problémákra a munkafeltételek javítása jelenthet választ.
Antal Bálint arra is kitér, hogy a jelenlegi magyar szabályozás a vendégmunkások munkavállalási lehetőségét szorosan a munkáltatóhoz köti, ami szerinte jelentősen csökkenti az alkupozíciójukat. A szerző úgy fogalmaz, hogy ha Magyarország hosszabb távon is vendégmunkásokra kíván támaszkodni, akkor ennek együtt kell járnia erősebb munkajogi garanciákkal, a munkáltatóváltás lehetőségével, megfelelő lakhatási feltételekkel és a közvetítői visszaélések visszaszorításával. A véleménycikk végkövetkeztetése szerint a vendégmunkások alkalmazása önmagában nem oldja meg a magyar gazdaság hosszú távú kihívásait.
A szerző szerint a gazdaságpolitikának inkább a termelékenység javítására, a magasabb hozzáadott értékű munkahelyek létrehozására, a felnőttképzés fejlesztésére és a hazai munkaerő jobb kihasználására kellene koncentrálnia. Antal Bálint hangsúlyozza: a valódi kérdés nem az, hogyan lehet elegendő munkaerőt biztosítani a jelenlegi iparszerkezet fenntartásához, hanem az, hogy Magyarország milyen gazdasági modellre kívánja építeni a jövőjét.
A cikk Antal Bálint szociológus Telexen megjelent véleménycikke alapján készült. Az írásban szereplő megállapítások a szerző véleményét tükrözik.
Forrás: hrportal.hu
