A nyugdíjasok foglalkoztatása egyre gyakoribb, úgy tűnik a nyugdíjasok is és a munkaadók is jól járnak a foglalkoztatásukkal. Több területen is helyt tudnak állni, s még tapasztalatot is át tudnak adni.
Ahogy negyven évvel ezelőtt rácsodálkoztunk a frissen alakult, diákmunkát kínáló iskolaszövetkezetekre, úgy fedezi fel szép lassan a nyugdíjas korosztály a nyugdíjasszövetkezeteket, amelyek hasonló szisztéma szerint működnek. Munkát közvetítenek az időseknek, akik a felkínált munkalehetőségeken túl rugalmas foglalkoztatást és biztos hátteret kapnak. Az idős munkavállalók nem az egyes cégekkel, hanem a szövetkezettel állnak szerződéses viszonyban, onnan kapják óradíj alapú elszámolással a bérüket is. Mindez pedig nemcsak anyagilag és jogilag jelent biztonságot, hanem abból a szempontból is, hogy az esetleges problémájukkal saját kapcsolattartójukhoz fordulhatnak.
Van, akinek kényszer, másnak inkább belső késztetés, hogy a nyugdíjazása után ne álljon le teljesen a munkával. A család vagy az unokázás nem mindenkinek tölti be azt az űrt az életében, amit a több évtizedes munka és a rendszeres feladatok megszűnése hagy, sokaknak pedig lehetőségük sincs aktív nagyszülőnek lenni. „Az, hogy hetente kétszer-háromszor el kell menni dolgozni, keretet és célt ad a mindennapoknak. Ezzel elkerülhető az a gyakori, kínzó helyzet, hogy a nyugdíjazás után egyik napról a másikra elfogynak a feladatok, az emberi kapcsolatok az idősek körül, akik így légüres térbe kerülnek”– mondja Dolgos Attila, a több mint húsz közérdekű nyugdíjasszövetkezet érdekképviseletét ellátó KözÉsz alelnöke.
A bruttó kétezer- háromezer forintos órabér jó kiegészítés a nyugdíj mellé, ebből pedig csak tizenöt százalék SZJA-t vonnak le. „Sziasztok, barátokat keresek!” Sok nyugdíjasszövetkezet nemcsak munkát, hanem szabadidős programokat is kínál az időseknek, például nyugdíjasegyetemet vagy túrakört szervez, vagy akár segítenek elsajátítani az alapvető számítógépes ismereteket, az internethasználatot. Van, ahol önkéntes munkára is van lehetőség, például állat menhelyeken – ez is célt adhat, és az idősek újra azt érezhetik, hogy szükség van rájuk.
Munkát vállalni nemcsak szövetkezeten keresztül lehetne, de sajnos a mai Magyarországon, ahol ötven felett még udvarias elutasító válaszra sem nagyon számíthat a munkakereső, kevés sikerrel kecsegtető módja van a munkavállalásnak. Legjobb esetben is hosszas, lélekölő munkakeresésre és sorozatos elutasításra készülhet, aki az „utcáról beesve” szeretné hasznossá tenni magát valahol. Az pedig, hogy rugalmas munkabeosztással, a saját igényeihez alkalmazkodva kapjon munkát, gyakorlatilag bármilyen életkorban egy lottóötössel ér fel.
A nyugdíjasszövetkezetek pont ezt kínálják, hiszen a rendszer rugalmas: mindenki annyit vállal, amennyit akar, a munkabírásától, élethelyzetétől, céljaitól függően. Ez lehet akár heti két-három nap is, a tapasztalat pedig az, hogy ez még év közben is ciklikusan változik. Akad például, aki csak karácsony előtt szeretne plusz bevételhez jutni, de olyan is, aki nyáron nem dolgozik, mert az unokáival tölti az időt – ez a flexibilitás pedig Dolgos Attila szerint mindent visz.
Nyugdíjas munkalehetőségek
A szakember azt is elárulta, hogy a legtöbben havonta nyolcvan–száztíz órát szeretnének dolgozni, napi négy–hat órában. Hogy mit, az már más kérdés, a rugalmasság ugyanis bizonyos mértékig a munkakeresők felé is elvárás. Arra például kevés az esély, hogy ha valaki részecskefizikusként ment nyugdíjba, kamatoztatni tudja a tapasztalatát, de a munkakörök hatvan felett is változatosak. Az irodai, adminisztrációs feladatok mellett könnyű fizikai munkából van a legtöbb, az árufeltöltéstől a takarításig, de népszerű a kertápolás és a gondnoki munka is. Sőt, vannak, akik a klasszikus hoszteszmunkát, például kóstoltatást is szívesen bízzák diáklányok helyett barátságos nyugdíjasokra. És bár a kékgalléros pozíciók vannak többségben, akad olyan szövetkezet is, amely kifejezetten IT-területre, projektmunkákra keres nyugdíjas informatikusokat, vagy csak mérnökökkel dolgozik.
Hazánkban összesen nyolcvanöt nyugdíjas szövetkezet – köztük több mint tíz országos hálózat – működik, lefedve az egész országot, a tagok száma pedig a százezret közelíti. Kétharmaduk nő, ami nemcsak a férfiakénál jobb mentális és fizikai állapotuknak köszönhető, hanem a negyvenéves munkaviszony után elérhető nyugdíjnak is. A nyugdíj melletti munkavállalás trendje a szakértők szerint tovább erősödik, köszönhetően annak, hogy a statisztikák alapján egyre tovább élünk, és ami ennél is fontosabb, egyre tovább élünk egészséges, vagy legalábbis aktív, munkaképes állapotban.
„Nemcsak az aktív idősek, hanem a munkaerőpiac felől is nő az igény a nyugdíjas dolgozókra, hiszen minden évben negyvenezerrel több ember lép ki a hazai munkaerőpiacról nyugdíjazás miatt, mint amennyien belépnek. Az időskorú népesség eltartottsági rátája az előrejelzések alapján még egy rövid ideig stagnálni fog, de 2040-től gyorsuló ütemben folyamatosan újra emelkedik majd, és értéke 2445-ben 42 százalék, míg 2050-ben már közel 46 százalék lesz. Ez azt jelenti, hogy minden aktív munkavállalóra közel egy nyugdíjas jut majd, és nem magyar trendekről beszélünk, ez a helyzet Európa legtöbb országában” – sorolja a demográfiai tényeket Dolgos Attila.
Ezt egyre inkább érzik a cégek is, akiknek a szakember szerint nemcsak azért éri meg a szövetkezetek bevonásával nyugdíjasokat foglalkoztatni, mert esetleg mást nem találnak, hanem azért is, mert megspórolják a toborzás és a hagyományos foglalkoztatás költségét és adminisztrációját. Na meg azért, mert megtapasztalják, mennyire hálás munkaerőnek számítanak a nyugdíjasok. „Nekik még erős a munkamoráljuk, megbízhatók és lojálisak, azaz nem egyszerűen kényszer, hanem igazi win-win helyzet, ha segítünk nekik megtalálni a helyüket a munkaerőpiacon” – zárja Dolgos Attila.
Forrás: wmn.hu
