Több mint 30 évvel a rendszerváltás után még mindig hatályban van egy közel hatvan éve kötött magyar-szovjet államközi egyezmény. Eszerint a Magyarországon dolgozó ukrán vendégmunkások nem kaphatnak táppénzt, csedet, gyedet. Hiába fizeti utánuk magyar munkaadójuk az összes közterhet. A visszás helyzetre sokakat a koronavírus-járvány döbbentett rá.
Több mint 30 évvel a rendszerváltás után még mindig hatályban van egy közel hatvan éve kötött magyar-szovjet államközi egyezmény. Az 1963. évi 16. törvényerejű rendelet „a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szociális ellátás területén való együttműködés tárgyában” ilyen – írja a HRportál. Az egyezményben előírt minden természetben és pénzben járó szolgáltatást annak a szerződő félnek illetékes szerve nyújtja saját jogszabályai szerint, amelynek területén az igényjogosult személynek állandó lakóhelye van. Ennek előnyét a Magyarországon letelepedett ukrán nyugdíjasok élvezik, akiknek ellátását Magyarország fizeti. A hátrányos oldalra pedig a Magyarországon dolgozó ukrán vendégmunkások kerültek. Hiába dolgoznak itt és utalja utánuk munkaadójuk a közterheket, ha állandó lakóhelyük Ukrajnában van, akkor a táppénzt, a terhességi-, gyermekágyi-, szülési és egyéb segélyt az ukránok térítik. Méghozzá az ottani jogszabályok alapján, ami töredéke a magyar ellátásnak. Az ukrajnai munkaerőimport az utóbbi években pörgött fel. Az igazi könnyítést egy 2016. július 1-jén hatályba lépett Kormányrendelet (113/2016. V. 30.) jelentette, előtte nehéz volt munkavállalási engedélyt szerezni. A hiányszakmákban a magyar hatóságok gyorsított eljárásban, 10 napon belül zöld utat adnak a harmadik országbeli, szomszédos országok munkavállalóinak, így az ukránoknak is. Ennek a célja a magyar munkaerőhiány enyhítése. A koronavírus-járvány megakasztotta a folyamatot, sokakat elbocsátottak, ám még mindig több tízezren dolgoznak a jármű- és elektronikai iparban. „Békeidőben” minimális a vendégmunkások körében a táppénzre menők aránya. A pandémiás helyzetben ez is változott: a munkásszállásokon többen koronavírusosak lettek és a hatósági karantén is nehezíti a helyzetüket. Ugyan megbetegedés esetén évente 15 napot a munkaadó fizet, csak a 16. naptól járna táppénz, de például hatósági karanténban már az első naptól az állam fizet(ne) és nem a munkaadó. Így az a munkavállaló, akinek a szálláson a szobatársa koronavírusos lesz, és ő hatósági karanténba kerül, bevétel nélkül marad. A magyar-szovjet szerződés szerint nem magyar lakóhelyű ukrán munkavállalók után az illetékes ukrán szervnél igényelhető a táppénzt. Nem vonzó lehetőség, mert töredéke a magyarnak, az ügyintézés sem tűnik egyszerűnek. Nem is életszerű, hogy egy Magyarországon megbetegedett munkavállaló ukrajnai táppénzt intéz a pandémiás helyzetben. Pedig elvileg lehetséges. Úgy tudjuk, hogy az ukrán szerv a magyar kormány megkeresésére megerősítette, hogy lehet hozzájuk fordulni, befogadják a kérelmeket, ám egyelőre ilyen tudomásuk szerint nem érkezett. Egy kölcsönző cég vezetője elmondta: ő megpróbálta, de nem fogadta be a magyar Kormányhivatal. Szintén ez a cégvezető panaszkodik arra, hogy a jogszabály nem volt széles körben ismert sem a munkaadók, sem a munkavállalók körében. Ők tb-kifizetőhelyként évekig számfejtették az ukrán munkavállalók táppénzét, amelyet állítása szerint a Magyar Államkincstár (MÁK) minden további nélkül megfizetett. Tavaly augusztusban kaptak egy tájékoztató a MÁK-tól, amelyben jelzik, táppénz csak magyar állandó lakóhellyel rendelkező ukrán állampolgárnak téríthető. Megkerestük a Magyar Államkincstárat. Arra a kérdésünkre nem kaptunk választ, hogy a múltban előfordult-e állandó magyar lakóhellyel nem rendelkező ukrán állampolgárok részére táppénzfizetés. Arra azonban felhívták a figyelmet, hogy a magyar-szovjet egyezmény hatályos. Orosz relációban tavalyig volt hatályos a magyar-szovjet szociálpolitikai egyezmény. Moszkvával sikerült megállapodni, tavaly hirdették ki a 2020. évi XIV. törvényt törvényt, ám onnan alig érkezik munkavállaló.
Forrás: uzletem.hu
