A munkahelyi stressz az amerikaiaknál egyre nagyobb mértékű és keresik a megoldást a feszültség levezetésére. Megszaporodtak a fejszedobálók, a dühszobák, amelyek jó közösségi elfoglaltságot is nyújtanak egyben. Vannak akik, ezeket a módszereket nem tartják megoldásnak.
Az amerikai munkavállalók körében a stressz egyre nő, míg a munkahelyváltást csak kevesen merik meglépni – ez újfajta feszültséglevezetési formákat hoz felszínre. Egyre népszerűbbek az úgynevezett „rage roomok”, vagy dühszobák, ahol töréssel, fizikai aktivitással vezetik le a feszültséget. Bár rövid távon hatásosnak tűnnek, a szakértők szerint nem jelentenek valódi megoldást.
Egy 35 éves, speciális nevelési igényű diákokat tanító középiskolai tanár, Deja Monet a születésnapján szokatlan módját választotta a feszültséglevezetésnek: barátjával egy manhattani „rage roomba” ment, ahol kalapáccsal tört össze tányérokat, monitort és billentyűzetet. Mint mondta, nem a diákok jelentik a problémát, hanem a folyamatos adminisztráció, a változó tantervek és az állandó értékelési kényszer. A félórás „rombolás” után átmeneti megkönnyebbülést érzett – írja a Business Insider.
Egyre több dolgozó keresi az extrém levezetést. A dühszobák és fejszedobáló helyek nem új jelenségek, de most új lendületet kaptak. A háttérben az áll, hogy sok munkavállaló stresszes, bizonytalan a jövőjét illetően, nem szereti a munkáját, mégsem vált. Ezek a helyek így egyszerre szolgálnak szórakozásként, közösségi élményként és feszültséglevezetési lehetőségként, gyakran munka utáni programként vagy csapatépítésként. A manhattani The Ragery társtulajdonosa szerint a céges foglalások száma egy év alatt több mint duplájára nőtt. A vendégek személyre is szabhatják az élményt: előfordul, hogy főnökök fotóit ragasztják a széttörendő tárgyakra, vagy kinyomtatott e-maileket aprítanak szét.
Csökkenő motiváció, növekvő nyomás a munkahelyeken.
A jelenség mögött egy sajátos munkaerőpiaci helyzet áll. Egy friss felmérés szerint a dolgozók motivációja és elköteleződése hónapok óta csökken, miközben a felmondási arány közel egy évtizedes mélyponton van. Sok nagyvállalat szigorúbb elvárásokat, nagyobb teljesítménykényszert és kötelező irodai jelenlétet vezetett be. Közben a hagyományos munka utáni közös programok – például a „happy hour” – visszaszorulnak, részben azért, mert az emberek kevesebb alkoholt fogyasztanak.
A fiatalabb munkavállalók inkább tudatosabb, aktívabb közös élményeket keresnek, mint például futóklubok, jeges fürdők vagy éppen rage roomok. A rage roomok nemcsak az egyéni stressz levezetésére szolgálnak, hanem közösségi élményt is adnak. Egy New York-i marketinges például kollégáival ment el egy ilyen helyre, és azt mondta: az élmény segített jobban megérteni egymás terheit, és erősítette a kapcsolatukat. Hasonló a helyzet a fejszedobáló helyeken is, ahol a céges események adják a forgalom jelentős részét. Egyes vállalatok teljes programokat szerveznek: közös aktivitás után megbeszélést is tartanak, kilépve a hagyományos irodai környezetből. Bár sokan azonnali megkönnyebbülésről számolnak be, a szakértők szerint a tárgyak összetörése nem feltétlenül csökkenti a dühöt hosszú távon. Sőt, fennáll a veszélye annak, hogy a haragot felszínen tartja, vagy akár erősíti is.
A kutatások inkább az olyan módszereket tartják hatékonynak, mint a mozgás, a társas kapcsolódás, a mindfulness vagy a légzőgyakorlatok. Ezek segíthetnek a feszültség feldolgozásában anélkül, hogy tovább táplálnák a negatív érzelmeket. Nemcsak a munka: a magánéleti stressz is hajtja a trendet. A rage roomok népszerűségét nem kizárólag a munkahelyi stressz magyarázza. Az üzemeltetők szerint a szakítás az egyik leggyakoribb ok, amiért valaki betér hozzájuk – különösen februárban nő meg az ilyen vendégek száma. Az élmény egyszerre fizikai és érzelmi: sokak számára felszabadító érzés „kiadni” a feszültséget. Ugyanakkor a legtöbben inkább egyszeri vagy alkalmi programként tekintenek rá, nem pedig tartós megoldásként a stressz kezelésére.
Forrás: hrportal.hu
