Átalakulóban van a munkahelyi kultúra, a fiataloknak egyre nagyobbak az igényeik, az elvárásaik a munkahelyükkel kapcsolatban. A mérgező munkahelyi légkört nem tudják elfogadni.
Mélyreható szakadék tátong a munkaerőpiacon a huszonéves pályakezdők és a tapasztalt HR-esek között. Bár a felszínen sokan csupán lusta, túlérzékeny fiatalokról vagy vaskalapos munkáltatókról beszélnek, a valóságban a munkahelyi kultúra, a gazdasági környezet és a személyes értékrendek gyökeres és visszafordíthatatlan átalakulásáról van szó. A hagyományos szemléletű HR-esek és vezetői rétegek körében elterjedt előítélet szerint a Z generációs pályakezdők túlságosan érzékenyek, gyorsan feladják a felmerülő nehézségekkel szembesülve, képtelenek elviselni a monotóniát, és hatékony munkavégzés helyett az időjük nagy részét a telefonjuk nyomkodásával töltik.
A gazdasági kutatások és elemzések – mint például az Egészségkalauz vagy az Economx felmérései – ezzel szemben teljesen más képet mutatnak: A fiatalok többsége nem magától a munkától szorong, hanem a mérgező munkahelyi légkörtől, a rossz beilleszkedéstől és a megbecsülés hiányától tart. Mindeközben a pályakezdőkre egyre inkább beszűkült álláspiac vár, ahol az elszálló lakhatási és megélhetési költségek miatt a kezdő fizetések reálértéke drasztikusan lecsökkent. A huszonéves generáció tapasztalatai alapján a vállalati szféra sokszor aránytalan feltételeket támaszt.
A túlórázás nem hoz megfelelő anyagi vagy erkölcsi elismerést, a vak lojalitást pedig ritkán hálálják meg kiszámítható karrierúttal. A belépő szintű pozícióknál ráadásul sokszor elvárás a többéves szakmai tapasztalat, miközben ezért cserébe minimális bérezést kínálnak. A szigorú elvárásokkal szemben a fiatalok értékrendje jelentősen átrendeződött: A munka már nem a mindennapok egyetlen központi eleme, hiszen az életminőség, a mentális egészség megőrzése és a munka-magánélet egyensúlya alapvető követelménnyé vált számukra. Ezt az igényt azonban ritkán követi valódi megbecsülés: a K&H ifjúsági index adatai szerint a dolgozó fiatalok jelentős része úgy érzi, hogy a munkahelyén nem kap elegendő elismerést a befektetett munkájáért.
Miért nem találnak egymásra? A sikertelen együttműködés mögött mélyen gyökerező kommunikációs és elvárásbeli szakadék húzódik: Míg a régi vágású HR-esek a kérdés nélküli, kőkemény helytállást és alázatot tekintik a lojalitás alapjának, a Z generáció tagjai az egyenrangú párbeszédet, az azonnali, konstruktív visszajelzéseket és a mérgező viselkedéstől mentes munkahelyi környezetet helyezik előtérbe. A vállalatok gyakran irreális elvárásokat támasztva keresnek kész, évek óta a szakmában lévő munkaerőt pályakezdő fizetésért – vagyis 22 évesen 3 év tapasztalattal –, miközben a fiatalok olyan munkaadókat keresnek, akik nyitottak a betanításukra és valódi erőforrást fektetnek a fejlesztésükbe.
Forrás: blikk.hu
