A magyar nyugdíjrendszer finanszírozhatóságát is érinti az úgynevezett járulékplafon megfizetése, amely most látótérbe került. A nyugdíjszakértő elemzi ennek hatásait a jövőre nézve.
Volt idő, amikor a magasabb keresetűeknek egy bizonyos jövedelem fölött már nem kellett további nyugdíjjárulékot fizetniük. A járulékplafon 2013-ban megszűnt, azóta a teljes kereset után kell járulékot fizetni. A változás ugyanakkor a jövőbeni nyugdíjakra is hatással van, ezért ismét felmerült a korlát visszaállításának lehetősége. Farkas András nyugdíjszakértő friss bejegyzésében azt járta körül, hogyan működött korábban a járulékfizetési plafon, mi változott annak megszüntetésével, és milyen következményei lehetnek mindennek a nyugdíjrendszer jövőbeli finanszírozására.
Magyarországon 1992. március 1. és 2012. december 31. között úgynevezett járulékfizetési felső határ, vagyis járulékplafon korlátozta, hogy a munkavállalók mekkora jövedelmük után fizettek nyugdíjjárulékot. Ez egyszerűen azt jelentette, hogy egy bizonyos éves kereset fölött már nem kellett további nyugdíjjárulékot fizetni. Ennek azonban volt egy fontos következménye is: a nyugdíj kiszámításakor sem lehetett figyelembe venni a plafon fölötti keresetrészt. A szabály tehát egyszerre jelentett korlátot a járulékfizetésben és a későbbi nyugdíj szempontjából figyelembe vehető keresetben. Jó példa erre a 2000-es év. Ekkor a napi nyugdíjjárulék-fizetési felső határ 5520 forint volt, az éves plafon pedig 2 020 320 forintot tett ki. Ha valaki 2000-ben összesen 3 millió forintot keresett, akkor a nyugdíjjárulékot legfeljebb 2 020 320 forint után kellett megfizetnie. A fennmaradó 979 680 forint után már nem vontak nyugdíjjárulékot. Ennek ugyanakkor az volt az ára, hogy ez a közel egymillió forintos keresetrész a későbbi nyugdíj megállapításakor sem számított bele. A munkáltatót viszont nem illette meg ugyanez a mentesség: neki a teljes 3 millió forintos kereset után kellett megfizetnie a munkáltatói járulékokat.
A járulékfizetési felső határt 2013. január 1-jétől eltörölték. Ettől kezdve a kereset teljes összege járulékalapot képez, vagyis a magas keresetű munkavállalók a teljes jövedelmük után fizetik meg a nyugdíjjárulékot. A változásnak két fontos következménye van. Egyrészt jelentősen növeli a nyugdíjkassza bevételeit, hiszen a magas keresetek teljes összege után befolyik a járulék. Másrészt viszont a magas keresetűeknél egyre nagyobb nyugdíjváromány keletkezik. Vagyis miközben ma több pénz érkezik a nyugdíjkasszába a magasabb keresetek után, a rendszernek később ezeket a magasabb nyugdíjakat is finanszíroznia kell. Ez hosszabb távon növeli a nyugdíjrendszer finanszírozási kockázatait. A korábbi járulékplafon nem pusztán egy történelmi érdekesség: azoknak a nyugdíjában, akik a plafon fennállásának időszakában dolgoztak, a korábbi szabályok szerint kell figyelembe venni az akkori kereseteket.
A számításnál ezért nem egyszerűen azt kell nézni, hogy valaki egy adott évben mennyit keresett. Figyelembe kell venni az adott évben érvényes járulékplafont, a bérezett napok számát, valamint azt is, ha voltak olyan időszakok – például táppénz vagy fizetés nélküli szabadság –, amelyek alatt nem volt járulékalapot képező kereset. További sajátosság, hogy a járulékfizetési felső határ bizonyos esetekben jogviszonyonként is jelentőséggel bírt, például év közbeni munkahelyváltásnál. A kérdés azért került ismét előtérbe, mert a jelenlegi rendszerben a magas keresetűek teljes jövedelme után meg kell fizetni a járulékot, miközben ez egyben magasabb jövőbeni nyugdíjvárományt is jelent. A nyugdíjrendszer fenntarthatóságával kapcsolatban ezért felmerült, hogy érdemes lenne megvizsgálni a korábbi járulékplafon visszavezetésének lehetőségét. Egy ilyen változás alapvetően érintené a magas keresetű munkavállalók járulékfizetését és a később megszerezhető nyugdíjjogosultságot is. A kérdés így nem pusztán az, hogy hol legyen a járulékfizetés felső határa, hanem az is, hogyan lehet hosszú távon finanszírozhatóvá tenni a magyar nyugdíjrendszert.
Forrás: hrportal.hu
