Többek között változott a korhatár, bővültek a munkaerőpiaci lehetőségek, a törvénymódosítás hozzájárul ahhoz, hogy az érintett fiatalok nagyobb eséllyel lépjenek ki a nyílt munkaerőpiacra, és tartós foglalkoztatási lehetőségekhez jussanak.
2026. január 1-jétől törvénymódosítás lépett hatályba, amely érdemben javítja a sajátos nevelési igényű (SNI) fiatalok és fogyatékossággal élő hallgatók munkaerőpiaci helyzetét, valamint ezzel egyidejűleg új lehetőséget teremt a munkáltatók számára a rehabilitációs hozzájárulás csökkentésére. A törvénymódosítás egyértelművé teszi, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállalók létszámának megállapításakor figyelembe kell venni azokat a fiatalokat is – legkésőbb a 26. életévük betöltésének naptári évében –, akik köznevelési intézményben – a nemzeti köznevelésről, valamint a szakképzésről szóló törvény szerint – sajátos nevelési igényű gyermeknek, vagy felsőoktatási intézményben – a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény szerint – fogyatékossággal élő hallgatónak minősültek.
A korábbi szabályozáshoz képest lényeges változás, hogy a fenti korhatár 23 évről 26 évre emelkedett.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ezen fiatalok foglalkoztatása esetén a munkáltató őket a megváltozott munkaképességű munkavállalói közé számíthatja, csakúgy, mint azon személyeket is, akik például komplex minősítéssel rendelkeznek vagy fogyatékossági támogatásban/vakok személyi járadékában részesülnek. Miért kedvező ez az SNI fiatalok és fogyatékossággal élő hallgatók számára? A módosítás egyik legfontosabb hatása, hogy bővíti az érintett fiatalok munkaerőpiaci lehetőségeit. A korhatár emelése lehetővé teszi, hogy azok is bekerüljenek a foglalkoztatásba, akik később fejezik be tanulmányaikat vagy később tudnak munkát vállalni. Az SNI fiatalok és a fogyatékossággal élő hallgatók esetében gyakori, hogy a tanulmányok elhúzódnak, vagy a munkába állás nem lineárisan történik. A 26 évre emelt korhatár ezt a valóságot követi le, nem pedig egy ideális pályát feltételez.
A szabályozás emellett egyértelművé teszi azt is, hogy ezen fiatalok a foglalkoztatásuk során figyelembe vehetők a megváltozott munkaképességű személyek létszámában. Ez azért fontos, mert így a munkáltatók számára is világosabbá válik, hogy az SNI fiatalok és a fogyatékossággal élő hallgatók alkalmazása nemcsak lehetőség, hanem a kötelező foglalkoztatási szint teljesítésének egyik ténylegesen alkalmazható módja is. Összességében a törvénymódosítás így hozzájárul ahhoz, hogy az érintett fiatalok nagyobb eséllyel lépjenek ki a nyílt munkaerőpiacra, és tartós foglalkoztatási lehetőségekhez jussanak.
Miért előnyös ez a munkáltatóknak? A legalább 25 főt foglalkoztató vállalatok esetében ugyanezen, 2011. évi CXCI. törvény írja elő, hogy a foglalkoztatottak legalább 5%-a megváltozott munkaképességű személy legyen.
Amennyiben ez az arány nem teljesül, a munkáltató rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles. A hozzájárulás mértéke 2026-ban évi 2 905 200 forint/fő, amely minden egyes hiányzó személy után külön-külön fizetendő. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha egy 100 fős vállalatnál például 5 fő helyett csak 2 fő megváltozott munkaképességű munkavállaló dolgozik, akkor a fennmaradó 3 fő után összesen több mint 8,7 millió forint éves rehabilitációs hozzájárulási kötelezettség keletkezik. Nagyobb összlétszámú cég esetén ez az összeg könnyen több tízmillió forintra is emelkedhet.
Ebben a helyzetben az SNI fiatalok foglalkoztatása kézzelfogható előnyt jelenthet. Mivel a törvény lehetővé teszi, hogy ezen személyek meghatározott feltételek mellett beszámíthatók legyenek a megváltozott munkaképességű munkavállalói létszámba, alkalmazásukkal a munkáltató közvetlenül csökkentheti a hiányzó létszámot, s így a fizetendő rehabilitációs hozzájárulás összegét is. A foglalkoztatással a munkáltató így nem csak egy értékes munkavállalót nyer, hanem az adóterheit is csökkenteni tudja.
A 2026-os módosítás egyszerre segíti az SNI fiatalok és a fogyatékossággal élő hallgatók munkaerőpiaci integrációját, valamint a munkáltatók törvényi megfelelését. A módosítás következtében a HR számára egy új, jól körülhatárolható munkavállalói csoport jelenhet meg a piacon, akik bevonása nemcsak esélyegyenlőségi szempontból indokolt, hanem a foglalkoztatási kötelezettségek teljesítésének tervezése kapcsán is releváns lehet. Ennek megfelelően a létszámtervezés, az utánpótlás biztosítása, valamint a toborzás-kiválasztási és onboarding folyamatok kialakítása során is indokolttá válhat ezen célcsoport tudatosabb kezelése.
Forrás: hrportal.hu
