Számos nehézség forrása lehet a munkahelyeken, ahol különböző kultúrákból érkező munkavállalók dolgoznak. Csökkenteni szükséges a távolságokat az emberek között, így a munka hatékonysága is nő.
A nemzetközi munkaerőmozgás és a globalizáció következtében a munkahelyek egyre sokszínűbbé válnak, ami új típusú szervezeti kihívásokat hoz. A kulturális különbségek – ha nincsenek tudatosan kezelve – akadályozhatják a hatékony együttműködést, növelhetik a konfliktusok kockázatát, és hosszú távon a munkahelyi integráció, valamint a termelékenység rovására mehetnek. A Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány friss elemzése szerint a migráció és a globalizáció hatására az európai gazdaságok egyre gyakrabban szembesülnek azzal a kihívással, hogy összehangolják a különböző kulturális hátterű munkavállalók értékrendjét és munkastílusát.
A kulturális eltérések nem csupán kommunikációs nehézségeket okozhatnak, hanem a motivációt, a csapatmunkát és a teljesítményt is befolyásolják. A kulturális különbségek megértéséhez a holland szociálpszichológus Geert Hofstede elmélete ad iránytűt, aki az 1970-es években több mint 110 ezer IBM-alkalmazott viselkedését vizsgálva hat alapvető kulturális dimenziót különített el:
- hatalmi távolság,
- individualizmus–kollektivizmus,
- férfiasság–nőiesség,
- bizonytalanságkerülés,
- időorientáció,
- valamint engedékenység–korlátozás.
Az Oeconomus elemzése rámutat: a bevándorlók és a fogadó társadalmak közötti kulturális távolság alapvetően befolyásolja a munkahelyi légkört és az együttműködést. Magas hatalmi távolságú kultúrákból érkezők gyakran jobban elfogadják a szigorú hierarchiát és a tekintélyelvű vezetést, míg az alacsony hatalmi távolságú országokban természetesebb az egyenlőség és a közvetlen kommunikáció. Ez vezető-beosztotti szinten is félreértéseket szülhet. Az individualista kultúrákban az önálló teljesítmény és verseny áll a középpontban, ezzel szemben a kollektív társadalmakban a közösség és a csoportharmónia megőrzése a cél. Ez a különbség kihat a csapatmunkára és a munkavállalói elkötelezettségre is.
A férfias értékrendű társadalmakban a siker, ambíció és versengés számít, míg a nőies kultúrákban a munka-magánélet egyensúlya, az empátia és az együttműködés dominál. A bizonytalanságkerülés dimenziója megmutatja, mennyire képesek a dolgozók alkalmazkodni a változáshoz. A rugalmatlanabb, szabályorientált kultúrák képviselői nehezebben illeszkednek be a lazább, innovatívabb munkahelyi környezetbe. Integráció és hatékonyság: nem mindegy, mekkora a kulturális távolság. A kutatás szerint a kulturális különbségek mértéke közvetlenül befolyásolja a gazdasági integráció sikerét. Ahol a kulturális távolság kicsi, az együttműködés könnyebben kialakul, a koordináció költségei alacsonyak, és a termelékenység is magasabb.
Spanyolország példája jól mutatja, hogy a közös nyelv és a kulturális közelség elősegíti az integrációt: a latin-amerikai bevándorlók gyorsabban beilleszkedtek a helyi munkaerőpiacra, ami a gazdasági növekedésre is pozitívan hatott. Ezzel szemben Németországban és Franciaországban, ahol a migráció kulturális távolságot is jelent, a beilleszkedés jóval több erőforrást és szervezeti alkalmazkodást igényel. Ilyen esetekben gyakoribbak a félreértések, a konfliktusok, és magasabb a fluktuáció is. A szakértők szerint a kulturális különbségek önmagukban nem negatívak – a probléma abból fakad, ha a szervezetek nem kezelik tudatosan ezeket. Az interkulturális tréningek, a nyílt kommunikáció és a kulturális érzékenység fejlesztése nemcsak a munkahelyi légkört javítja, hanem hozzájárul a szervezeti hatékonysághoz és a társadalmi kohézióhoz is.
Forrás: hrportal.hu
