Napjainkban már nem elvárás az, hogy egy munkahelyen kell ledolgozni egy teljes életet. A világ kitárult, és vele együtt a lehetőségek tárháza is. Mindenki keresi a jobb ajánlatokat, hiszen mindig akadnak. Sokan nem abban a szakmában dolgoznak, amelyben igazán szeretnének, ezért keresik a lehetőségeket. Mások az anyagiak miatt állnak tovább egyik munkahelyről a másikra. A gyakori munkahelyváltást job hoppingnak nevezzük. A kérdés már csak az, hogy jelentkezésnél ez pozitív, vagy negatív visszhangot kelt? Nézzük meg közelebbről a pro és kontra érveket.
- Amennyiben sok helyen dolgoztunk már, úgy a HR-esek fejében az a kép is kialakulhat rólunk, hogy nem bírjuk sokáig egy helyen. Ez negatív képet festhet rólunk. Gondoljunk csak bele, a vállalatok hosszútávra keresnek munkaerőt, és nem 2-3 hónap erejéig.
- Ellenben pozitívan is hathat ránk, hiszen azt a képet sugallhatja rólunk, hogy ennyi helyen, és pozícióban dolgoztunk, akkor biztosan mobilisak vagyunk, sok mindenhez értünk. A cégek pedig kifejezetten szeretik a mozgatható munkaerőt. Ha valaki kiesik a munkaállományból, könnyen lehet pótolni a munkavállalót, egy ideig.
Melyik korosztályra jellemző leginkább a gyakori munkahelyváltás?
- Legfőképpen a fiatalabb korosztályra jellemző, mert eleinte még nem találják a helyüket a munkahelyen, és az elképzeléseik nem passzolnak a vállalat elvárásaival.
- Inkább az egyedülálló munkavállalókra igaz a job hopping, akiknek még nincsen családjuk, így könnyedén munkahelyet tudnak váltani.
Mivel lehet maradásra bírni a dolgozókat, különösképpen akkor, ha valóban jó munkaerők?
- A cégek ilyenkor a legtöbb esetben fizetésemeléssel próbálkoznak, azonban érdemes végighallgatni a munkavállalókat is, hogy milyen feltételekkel maradnának szívesen a vállalatnál.
