Nem a legjobb dolog a világon a konfrontálódás, de vannak helyzetek, amikor indokolttá válik, legfőképpen a munkahelyen. Mindannyian mások vagyunk, eltérő személyiséggel, és adódhatnak olyan szituációk, amikor nem értünk egyet mindenben. Fontos, hogy felnőttek módjára kezeljük az ilyen helyzeteket. Amennyiben problémánk van egy munkatársunkkal, beszéljük meg vele a dolgokat, ha lehet, akkor a munkaközi szünetben, vagy munka után. Mindannyiunknak lehetnek rossz napjai, ilyenkor máshogy reagálhatjuk le a különböző szituációkat. Adódhatnak olyan helyzetek, ha nem régen kerültünk egy céghez, hogy egy idő után mindent ránk hagyhatnak a kollégáink, még olyan feladatokat is, amik már nem a mi hatáskörünkbe tartoznak. Ilyenkor két dolgot tehetünk. Az egyik, hogy elmondjuk véleményünket ezzel kapcsolatban, és kiállunk magunk mellett. Attól, hogy újak vagyunk, nem kell mindent ránk hagyni. Azért is jó, ha konfrontálódunk ilyenkor, mert így komolyan vehetnek bennünket.
A másik, hogy csendben tűrjük, és mindent megcsinálunk, amire megkérnek bennünket. Ezt ne alkalmazzuk, mert akkor valóban azt gondolhatják rólunk, hogy „hagyd, majd ő megcsinálja”. Ez nem tesz jót nekünk, mert önbecsülésünk sérülhet, másrészt pedig szorongást, és feszültséget is kiválthat belőlünk
Amennyiben szolgáltató szektorban dolgozunk, például a turizmusban ahol emberekkel kell foglalkozni, ügyeljünk arra, ha valamelyik kollégánkkal problémánk van, azt ne a vendégek előtt intézzük el. Azért, mert elég kínos, ha a vendég azt látja, hogy éppen vitatkozunk munkatársunkkal. Ezzel nem csak magunkat hozzuk kellemetlen helyzetbe, de a szállodát is. Amennyiben van pár szabad percünk, vonuljunk félre, és négyszemközt beszéljük meg kollégánkkal, mi a probléma.
Vehetünk alapul egy reklámügynökséget is, amikor a csapat összeül a vezetővel megbeszélni a következő pályázat részleteit. Ilyenkor a vezető ötleteket vár el a csapattól, hogyan is lehetne kivitelezni egy reklámot. Mindannyiunknak más ötletei lehetnek, de nem kell konfliktust csinálni abból, kinek az ötlete a jobb. Eleinte úgy is csak „brainstroming”-ot tart a csapat, ilyenkor pedig nincs olyan hogy jó, vagy rossz ötlet.
Általánosságban minden problémaforrást meg lehet beszélni, akkor, ha mindkét fél felnőtt módjára viselkedik. A legtöbb munkahelyen biztosan van egy olyan személy, akivel nem jövünk ki, akármit is csinálunk. Ebben az esetben, nincs mit tenni, nincs meg a közös szimpátia. Egy műszakban vagyunk az illetővel? Azért, hogy ne menjen a munka rovására, csökkentsük az egymás közötti kommunikációt, és szorítkozzunk csak a munkára. Amennyiben már elviselhetetlenné válik a légkör, akkor beszéljünk a közvetlen felettesünkkel, vagy főnökünkkel, alakítsák úgy a beosztást, hogy a „problémás” munkatársunkkal ne kerüljünk többet egy műszakba. Ez már csak a végső megoldás legyen.
