Bizony, a kapunyitási pánikról is muszáj beszélni, mert a legtöbb fiatalt érinti manapság. Kikerülve az egyetemről számtalan kérdés fogalmazódik meg a fiatalokban. „Helyt fogok tudni állni a munkahelyen?” „ Elegendő pénzt fogok-e keresni ahhoz, hogy megéljek?” Az egyetem után rá kell döbbenni, hogy vége a „könnyű” életnek. Sokan nagy álmokkal, és célokkal kezdenek az első munkahelyükön. Teljes bedobással dolgoznak, mert bizonyítani akarnak főnöküknek, és kollégáiknak. Aztán egy idő után a rózsaszín köd feloszlik, és sokkal reálisabban látják a hétköznapokat. Felüti a fejét az elégedetlenség, tényleg ezt szeretném-e csinálni? Lehet, más terület érdekel, de ha visszaülök az iskolapadba, az megint csak idő. Mindez persze bizonytalanságot szül, ami krízishez vezethet.
Mindezek mellett a megfelelési kényszer is dolgozik a fiatalokban, karrierépítés, és családalapítás tekintetében. Ezekre még rápakol egy lapáttal a média, és az internet is. A jövőtől való félelem megmutatkozhat, hiszen ha a mókuskerékbe beszáll az ember, onnan nincs kiszállás, nagyon sok mindenről le kell mondani. Legfőképpen a korábban megszokott életről, amibe sokszor belefért a barátokkal való bulizás is.
Úton útfélen a tökéletességről lehet hallani. Családi eseményeken sorra jöhetnek a kérdések nagyszülőktől, rokonoktól: „Na és milyen a munkahely? Van-e már barát/barátnő? Ha igen, tervbe van-e véve a gyermek stb.” Ha mindezek nem teljesek még az életben, akkor a fiatalokban megfogalmazódik az, hogy „Sehol sem tartok, mi lesz velem a jövőben stb.” Ezek a gondolatok csak még inkább frusztráltabbá teszik a fiatalokat.
Sajnos számos bizonytalan tényező akad még, amelyek kapunyitási pánikot okozhatnak. Ma már rengeteg szakterület kínál elhelyezkedési lehetőséget. A bőség zavarától a fiatalok nem tudnak dönteni, mert több terület is érdekli őket. Ennek köszönhetően belefognak ebbe is, abba is, azután csak sodrónak az árral, nem tudják mit kezdjenek az életükkel. A kapcsolati háló is gyengülhet. Akik még otthon laknak a családdal, azok is érezhetik egyedül magukat, mert félnek elmondani érzéseiket a családtagoknak. A barátok, volt csoporttársak pedig szétszéledtek, sőt van, akik már családot is alapítottak.
Nem szabad elcsüggedni, előbb utóbb mindenki megtalálja a maga útját. Itt van pár tanács ahhoz, hogy az „életkezdés” könnyebb legyen:
- Valóban olyan munkakört pályázzunk meg, amit szívből csinálnánk, elsősorban ne csak az anyagiakra gondoljunk! Persze ez is fontos, de nem minden a pénz!
- A munkahelyünkön nyissunk a kollégáink felé, barátkozzunk velük, alakítsunk ki kapcsolatokat! Sőt, ha munka után beülnek valahová, csatlakozzunk mi is, pláne akkor, ha elhívnak minket!
- Ha úgy érezzük, rossz munkahelyen vagyunk, akkor merjünk megpályázni másik helyet!
Az életkezdési krízisre mindenki máshogy reagál. Vannak, akik könnyedén veszik az első akadályokat, míg mások nehezebben. Ne szégyelljük azt sem, ha szakember segítségére van szükség!
