Ezt már az iskolában is megtanítják, ha valami rosszat csinálunk, akkor azért vállalni kell a felelősséget! Megtorlást kapunk, de annyival megússzuk, hogy beleírnak az ellenőrzőbe! A mindennapi életben, és legfőképp a munkahelyen merőben más a helyzet! Ha valamit elrontunk, és mi voltunk műszakban, akkor vállalnunk kell a felelősséget, és megtalálni a helyes megoldást. Majd ezt követően hibáinkból tanulhatunk is. Sok esetben az a tapasztalat, hogy túl nagy feneket kerítenek a felelősségvonásra, és kevesebb időt szentelnek a cégek a hiba helyrehozására. Szokták mondani, csak az nem hibázik, aki nem dolgozik.
Ha csapatban dolgozunk, akkor általában az egymásra mutogatás nagyon megy. Minden munkahelyen vannak olyan dolgozók, akik nehezen ismerik be, ha hibáztak, de vajon mi lehet az oka ennek?
- Vannak, akik egyszerűen maximalisták, és nem tűrnek semmilyen kritikát. Azt a nézetet vallják, hogy ők semmiben nem hibázhatnak, vagy ha igen, akkor összedől a világ. Éppen ezért sokkal könnyebb mást hibáztatni, vagy külső okokat keresni.
- Talán furcsán hangzik, de vannak, akik örök gyerekek maradnak legalábbis életfelfogásban, ez az ún. Pán Péter jelenség. Lazán veszik a dolgokat, úgy gondolják, nekik mindent szabad, felelőtlenek, és nem veszik komolyan, ha hibáztak. Az a legrosszabb, hogy vannak olyanok, akik nem tanulnak a hibáikból, és máskor is képesek elkövetni azokat.
- A szégyenérzet elkerülése. Mennyivel egyszerűbb mást hibáztatni, mint hogy beismerni azt, ha valaki rosszat csinált.
- A hírnév megőrzése: Ha egy munkavállaló már régóta a vállalatnál dolgozik, és mindenki jól ismeri, kialakult a vélemény, hogy jól végzi a munkáját, megbízható. Majd jön egy baki, ami keresztbetehet a renoménak. Mindenki szereti, ha elismerik a munkáját, de egy hiba következtében nehezen lehet helyreállítani a kivívott elismerést.
Ne szégyelljük, ha hibáztunk, vállaljuk tetteinkért a következményeket, és ne keressünk kibúvókat. Higgyük el, nekünk is könnyebb lesz. Ne féljünk attól, hogy megbélyegeznek bennünket, tökéletes ember nem létezik. Amúgy is, úgy vagyunk tökéletesek, ha néha hibázunk… A külvilág felé így tűnünk természetesnek.
