A munkaerőpiacon mindig keresnek új embereket, hiszen a vállalatoknak szükségük van „utánpótlásra”. Manapság az a tendencia, hogy a munkavállalók könnyebben mondanak fel, ha úgy érzik, nincsenek megbecsülve, vagy nem elég a fizetésük. Az „egy munkahelyről megyek nyugdíjba” elv teljesen elavulttá vált. Hogyan is keresnek a vállalatok új munkaerőt, s ez miként hat egy szervezetre? Vizsgáljuk meg az egyik toborzási típust közelebbről!
Ezzel nem írunk újat, hogy a cégek először beszervezéssel próbálkoznak. Ezt nevezzük belső toborzásnak, amikor is a meglévő munkavállalóktól érdeklődnek, van-e ismerősük, akiket be tudnának szervezni egy adott pozícióba.
A belső toborzásnak számtalan előnye van:
- A legfontosabb a vállalatok számára, hogy mindez nem költség, és időigényes folyamat. Nem kell álláshirdetésre költeni a cégnek, ráadásul, ha úgy adódik, nem is kell sokat várni a megfelelő jelöltre.
- Az új munkaerő könnyebben beletanulhat a folyamatokba, ha nem teljesen idegenként érkezik a vállalathoz.
- Az ún. beszervezéssel a meglévő munkavállalókat is megtartja a cég. Ezzel azt sugallva nekik, hogy megbíznak bennük, adnak a szavukra. Napjainkban egyre többször fordul elő az, hogy a beszervezésért a dolgozó jutalmat kap.
- Végezetül pedig a vállalatok is úgy vannak vele, hogy sokkal szívesebben dolgoznak egy ismerőssel, mint egy idegennel.
Valljuk be, amikor állást keresünk, mi is először az ismeretségi körünket keressük fel, nem tudnak-e ajánlani egy jó lehetőséget. Nekünk is egyszerűbb úgy állást találni, ha vannak kapcsolataink…
