Nem mindennapunk egyforma a munkahelyen, vannak olyan időszakok, amelyeket stresszesebben élünk meg. Túl nagy a hajtás, jön a soron következő értekezlet, sorolhatnánk. Ha azonban azt észleljük, hogy a stressz nem múlik el nyomtalanul, ráadásul már huzamosabb ideje fennáll, akkor álljunk meg egy pillanatra. Amennyiben gyomorgörccsel megyünk be a munkahelyünkre, gondoljuk át megéri-e jelenlegi munkánkat tovább csinálni. Persze a hosszú távú munkahelyi stressz nemcsak testileg készíthet ki bennünket, de mentálisan is.
Eljöhet az a pillanat, amikor már nem látjuk értelmét annak, amit csinálunk. Megfelelő elhivatottság, és motiváció nélkül nehéz dolgozni. Mikor beszélhetünk az ún. kiégésről? Akkor, amikor nem látunk fejlődési lehetőséget a vállalatnál. Mindannyian szeretünk fejlődni, és jó szívvel vesszük, ha elismerik munkánkat. Sokan csak belecsöppennek egy munkakörbe, aztán „majd lesz valahogy” címszóval belevágnak a munkába. Ez a szemléletmód vagy bejön, vagy nem. Tudnunk kell azt is, hogy a vezetők sokszor a saját érdekeiket nézik, és nem törődnek azzal, hogy van-e előrelépési lehetőség a pozíción belül. Érdemes beszélni a vezetővel az előléptetés kérdéséről. Továbbá arról is, hogy mik a céljaink, hová szeretnénk eljutni, és mindezt hogyan tudjuk elérni.
Ahhoz, hogy a legjobban tudjuk végezni munkánkat, legfőképpen elhivatottságra van szükség. Tudnunk kell azonosulni a vállalat céljaival, mert így tudjuk a leghatékonyabban végezni munkánkat. Amennyiben ez nincs meg, akkor nemcsak magunknak teszünk rosszat, de a vállalatnak is.
Bármikor jöhet egy jobb lehetőség. Felfokozott érzelmi állapotban könnyedén mondhatunk igent egy új ajánlatra, de előtte térképezzük fel a lehetőségeket. Több fizetést ajánlanak számunkra? Azt csinálhatjuk, amit valójában szeretnénk?
Ha jelenlegi munkahelyünkön nincs meg bennünk az elhivatottság, a motiváció, a lelkesedés, és a munka szeretete, akkor mindenképpen ideje váltani. Legfőképpen akkor, ha már az egészségi állapotunk is veszélybe került.
