Egy állásinterjút nem szabad félvállról venni, mert ez jelentheti belépőnket egy vállalathoz! Mindenképpen készüljünk fel alaposan az interjúra, ahogy csak tudunk! A legjobb, ha van egy ismerősünk, aki a vállalatnál dolgozott, s ha emlékszik még az interjúra, akkor el tudja nekünk mondani, milyen kérdésekre számíthatunk, szükséges-e feleleveníteni angol tudásunkat az interjúra. Bizony vannak olyan állásinterjúk, ahol kíváncsiak nyelvtudásunkra is. Ma már léteznek különböző kiadványok is, amelyekben találkozhatunk gyakran ismételt kérdésekkel.
Mindezeken túl lényeges az is, ahogyan kommunikálunk az interjún, és nemcsak a verbális kommunikáció tartozik bele. Nagyon kell figyelnünk a nonverbális jelekre is, mint a mimika, és a testtartás.
Mindenekelőtt fontos beszélnünk a kézfogásról is. Már a kézfogás is sok mindent elárulhat rólunk. Ismerjük már a „döglött hal” kifejezést, nem szabad, hogy kézfogásunk gyengének tűnjön. Viszont ne is szorongassuk a másik kezét, mert ez erőfitogtatásnak minősül, ami nem előnyös. Egy gyors határozott kézfogás az, ami elfogadott.
Fontos, hogy ne görnyedt háttal üljünk a székbe, hanem húzzuk ki magunkat. A görnyedt testtartás bizonytalanságra utalhat, és ezt a HR-esek nem szeretik. Magabiztossággal sok mindent elérhetünk, de ügyelni kell arra is, hogy ne legyünk túlságosan magabiztosak, mert könnyedén beképzeltnek gondolhatnak bennünket.
Az arcunk is sok mindent elárulhat rólunk, ha valami nem tetszik, ne vágjunk grimaszokat! Ugyancsak figyelni kell a szemkontaktusra is. Ha kerüljük a HR-es pillantását, azt gondolhatják rólunk, nem vagyunk őszinték. Természetesen bámulni sem illik! A fontos mondandóknál nézzünk az interjúztató szemébe!
Nem is gondolnánk, hogy a nonverbális kommunikáció is okozhatja egy interjú sikerét, vagy bukását! Figyeljünk oda kommunikációs stílusunkra!
