Magyarországon elsősorban a szellemi munkát végzőknél alakul ki a munkamánia, munka függőség, ami kiégéshez vagy egészségkárosodáshoz is vezethet. A szakemberek szerint a szorgalom és a munkamánia nem ugyanaz.
A munkafüggőség nem csupán túlórákról szól, hanem egy láthatatlan függőség, amely súlyosan károsíthatja a testi és lelki egészséget, a kapcsolatokat és hosszú távon a gazdaságot is. Nemzetközi kutatások szerint Magyarországon a foglalkoztatottak 5–6%-át érinti, világszerte azonban jóval magasabb az arány. A munkaalkoholizmus, más néven munkafüggőség, nem egyszerűen arról szól, hogy valaki sokat dolgozik vagy rendszeresen túlórázik. Ez egy kényszeres viselkedési forma, amely során az egyén a munkát teszi élete középpontjába, háttérbe szorítva egészségét, magánéletét és kapcsolatait.
Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzése szerint a munkafüggőség mögött elsősorban pszichológiai és érzelmi tényezők állnak, amelyeket erősíthet a munkahelyi kultúra és a társadalmi elvárások is. A munkamániás emberek kényszeresen és kontroll nélkül dolgoznak, sokszor akkor is, ha nincs rá valódi szükség. Hétvégén, szabadság alatt vagy késő este is a munkára koncentrálnak, miközben a munka az önértékelésük és az elismerésük elsődleges forrásává válik. Wayne Oates amerikai pszichológus már 1971-ben bevezette a „workaholic”, munkaalkoholista kifejezést, amely a munka iránti függőséget írja le.
A túlzott munkavégzés hosszú távon komoly testi és lelki károkkal járhat: növeli a stresszt, a szorongást és a depresszió kockázatát, hozzájárulhat szív- és érrendszeri betegségekhez, alvászavarhoz, sőt kiégéshez is. Fontos különbséget tenni a kiégés és a munkafüggőség között: míg a munkamániás nem tud leállni a munkával, addig a kiégett már motivációját veszti el. A munkafüggőség hátterében gyakran áll gyermekkori megfelelési kényszer, perfekcionizmus vagy alacsony önértékelés. De a munkahelyi közeg is erősítheti a jelenséget: ha a túlórázás, az állandó teljesítménykényszer vagy a hétvégi munkavégzés „normálisnak” számít, az hozzájárul a függőség kialakulásához. A társadalmi elvárások is fokozzák a kockázatot, hiszen sok kultúrában a siker és a státusz szorosan a munkával azonosul.
A magyar kutatások szerint leginkább a szellemi munkát végzők, a vezetők és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében gyakori a jelenség. Különösen érintett területek a közigazgatás, az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátás és a bankszektor. A nemzetközi összehasonlítások alapján Magyarországon a munkafüggőség előfordulása az átlag alatt van: a reprezentatív kutatások szerint a foglalkoztatottak 5–6%-át érinti, ami körülbelül 230–280 ezer főt jelent. Ez jóval alacsonyabb, mint például Japánban (25,4%), Dél-Koreában (23,2%) vagy az Egyesült Államokban (19,2%), ahol erősebb a versenyorientált, individualista kultúra. Európában Magyarország a legalacsonyabb értékek közé tartozik, Dániával és Olaszországgal együtt.
Nemzetközi kutatások szerint összességében a világ dolgozóinak átlagosan 14,1%-a számít munkafüggőnek. A munkamánia nemcsak egyéni, hanem szervezeti és nemzetgazdasági szinten is káros. Rövid távon a túlzott munkavégzés magas teljesítményt eredményezhet, de hosszabb távon a kiégés, a hibák növekedése és az egészségromlás miatt a termelékenység csökken. Az Oeconomus elemzése rámutat: a munkafüggőség miatt emelkedik a hiányzások száma, nőnek az egészségügyi kiadások, romlik a munkahelyi légkör és a csapatmunka hatékonysága. A WHO becslése szerint a depresszió és a szorongás globálisan évente több milliárd elvesztett munkanaphoz vezet, ami dollármilliárdokban mérhető gazdasági veszteséget okoz.
A jelenség egyik tünete a „presenteeism” is – amikor a dolgozó ugyan fizikailag jelen van a munkahelyen, de mentálisan és fizikailag nincs a csúcson. A munkafüggőség felismerését nehezíti, hogy a túlzott munkát sok munkahelyen pozitív tulajdonságnak tartják. Bizonyos szakmákban – például jogban, pénzügyben vagy orvostudományban – szinte elvárás is lehet. Ugyanakkor a kutatások szerint a mennyiségre épülő teljesítmény hosszú távon nem fenntartható: csökkenti az innovációt, a kreativitást és a szervezeti kultúrát is rombolja. A szakértők hangsúlyozzák: fontos különbséget tenni a szorgalom és a függőség között. A munkafüggőség nem egyszerűen arról szól, hogy valaki sokat dolgozik, hanem arról, hogy a munka válik a fő menekülési útvonallá, és az élet más területein súlyos egyensúlyvesztést okoz.
Forrás: hrportal.hu
