Egy amerikai közgazdász professzor számításai szerint plusz egy-két év munkaviszony is jelentősen növelheti a havi nyugdíjösszegét. Érvelése Magyarországon is megállja a helyét, és már a rendszerben lévőknek is fontos tanulsággal szolgál.
Csoportként alultakarékoskodunk, alulbiztosítunk, aluldiverzifikálunk, rossz befektetési tanácsokért fizetünk, a korai halálban bízunk, túl korán megyünk nyugdíjba, az első adandó alkalommal vesszük fel a társadalombiztosítást, túl kevés csapdába esett tőkét szabadítunk fel, kölcsönöket veszünk fel, hogy részvényekbe fektessünk, meggyőzzük magunkat, hogy a részvények hosszú távon biztonságosak, szegényen élünk a házban” – nyilatkozta Laurence Kotlikoff, a Bostoni Egyetem közgazdászprofesszora és társadalombiztosítási szakértője a nyugati, de főleg az amerikai nyugdíjrendszerekről. Noha az amerikai állami nyugdíjrendszer sok dologban különbözik a magyar berendezkedéstől – jóval nagyobb szerepe van a munkáltatónak, az öngoskodási programoknak, a sávozott adózásnak és a földrajzi helyzetnek a rendszer működésében –, sok dologban hasonlít is. Főként a rendszer gyengeségei, a befizetések, a számítási módok, valamint az olyan demográfiai problémák, mint az elöregedő társadalom, rávilágítanak a fő problémákra. Kotlikoff egy másik problémafelvetése, a pénzügyi területeken való képzetlenség, Magyarországon is általános jelenség. A közgazdász szerint a mai dolgozó amerikai családok fele nyugdíjasként jelentős életszínvonal-csökkenést kockáztat. Ez az arány nagyjából a felére csökkenne, ha minden munkavállaló két évvel később menne nyugdíjba. Magyarországon is hasonló a helyzet a valorizációs rendszer miatt: miután a nyugdíjba vonulás évét megelőző év kereseti szintjéhez kell igazítani a korábbi évek kereseteit, vagyis minél későbbi évben igényli a nyugdíját, annál jobban járhat, még nagyon hasonló életpályák esetén is. Kotlikoff szerint ez még fontosabb eleme is a nyugodt nyugdíjas éveknek, mint az öngondoskodás. „A pénzügyi ipar a nyugdíjtervezési tanácsokat kereső embereket egy fantáziaországba tereli. A tanácsadók azt kérdezik tőlük, hogy mennyit szeretnének költeni nyugdíjas éveikben? Az én válaszom napi egymilliárd dollár” – mondta az öngondoskodási programokról a szakértő a Yahoo Money-nak adott interjújában. Szerinte a tanácsadók, pénzügyi cégek ilyenkor magas hozamú alapokat javasolnak, vagy egyéb nyugdíjkonstrukciókat, ahova a megtakarítások kerülhetnek, de szerinte ezzel csak egy olyan tervet állítanak össze, ahol az éhenhalás valószínűsége kicsi. Sokan egyszerűen nem tervezik meg. Valaki másra bízzák. Azt feltételezik, hogy Uncle Sam és a munkáltatójuk gondoskodik róluk. Aztán meglepődnek, amikor elérik a nyugdíjkorhatárt, és rájönnek, hogy talán nincs elég pénzük – nyilatkozta Koltikoff. Ezért is mondja azt, hogy az emberek túl korán mennek nyugdíjba. „Azt hiszik, hogy minden rendben van, anélkül, hogy alaposan megnéznék a dolgot. A nyugdíjba vonuló Baby Boomerek mediánvagyona körülbelül 144 000 dollár, ami körülbelül három év átlagos kiadásainak felel meg, egy olyan nyugdíjas korban, amely egyes esetekben 35 vagy 40 évig is eltarthat. A legtöbb boomer tehát messze túl kevés pénzzel megy nyugdíjba a nyugdíjazáshoz. Ez a pénz tovább tarthatna, ha tovább dolgoznának” – mondta a szakértő az interjúban.Szerinte a nyugdíjba vonulás a legtöbb ember számára pénzügyi öngyilkosság. Ez egy olyan döntés, hogy az ember élete leghosszabb szabadságát tölti, miközben a szabadság is akkor jó, ha az alatt meg tud élni valaki.A szakértő érvelése az eltérő magyar rendszerben is megállja a helyét, és sokkal jobban megéri később nyugdíjba vonulni, mint nyugdíj mellett dolgozni. A jogszabályok szerint ugyanis ha a továbbfoglalkoztatás megengedett, vagy a versenyszférában, munkaviszony keretében dolgozik az érintett, a nyugdíj megállapítása nélküli továbbdolgozás a nyugdíj összegét emeli, majd a rendszerbe való bejelentéskor számítják újra a valorizációs számok alapján.
Forrás: napi.hu
