Tiltakoznak az amerikai sokszínű szervezetek amiatt, hogy a munkával kapcsolatos reklámokban egyoldalúan jelennek meg a dolgozókat szimbolizáló személyek.
Az amerikai Munkaügyi Minisztérium új kampányában szinte kizárólag fehér férfiak jelennek meg, ami kritikusok szerint figyelmen kívül hagyja a munkaerőpiac valós sokszínűségét. A képek stílusa a történelmi propagandát idézi, és felveti a kérdést: milyen üzenetet közvetít, ha a munka világából eltűnnek a nők és a kisebbségek? A Washington Post beszámolója szerint az amerikai Munkaügyi Minisztérium az elmúlt hónapokban olyan közösségimédia-kampányt indított, amelyben a munkavállalókat ábrázoló képek szinte kivétel nélkül fehér férfiakat mutatnak. A korábbi évek kommunikációjával ez éles ellentétben áll: korábban a minisztérium hangsúlyosan jelenített meg különböző etnikumú és nemű munkavállalókat, ezzel is tükrözve az amerikai munkaerőpiac sokszínűségét. A mostani kampány képi világa azonban drámaian eltér ettől.
Több elemző szerint a képek jelentős része mesterséges intelligencia segítségével készült, és olyan vizuális elemeket használ, amelyek a 20. század közepének propagandaplakátjait idézik. Erős állkapcsú, világos hajú, „példás” munkásként ábrázolt férfiak jelennek meg, gyárak és építkezések háttere előtt. A két tucatnál is több poszt közül csak egyen látható nem fehér szereplő. A kampány célja a hivatalos közlések szerint az, hogy a kormány a külföldi munkaerő helyett az amerikai állampolgárok foglalkoztatását ösztönözze. Ez a hangsúly különösen azokra a területekre irányul, ahol hagyományosan sok H-1B vízummal érkező, külföldi szakember dolgozik. A kritikusok szerint azonban a képi megjelenítés túlmutat ezen: azt sugallja, hogy az „ideális” munkavállaló fehér, férfi és amerikai születésű.
A vizuális megoldásokkal kapcsolatban művészettörténészek és médiakutatók is megszólaltak. A Washington Postnak nyilatkozó szakértők szerint a kampány képei stílusukban Norman Rockwell illusztrációira, illetve a New Deal-korszak állami plakátjaira emlékeztetnek, de néhány elemük a 20. századi totalitárius rendszerek vizuális propagandanyelvét is felidézi. A kutatók úgy látják, hogy a vizuális egyszerűsítés és az idealizált munkáskép erős identitás- és érzelemformáló hatással rendelkezik. A sokszínűséget képviselő szervezetek és munkaügyi szakértők azt hangsúlyozzák: a munkaerőpiac tényleges összetétele nem ilyen egysíkú. A statisztikák szerint a fehér, nem spanyolajkú férfiak ma már csak a teljes amerikai munkaerő mintegy harmadát teszik ki. A nők a foglalkoztatottak közel felét jelentik, és a kisebbségi csoportok aránya folyamatosan növekszik.
A kritikusok szerint, ha a hivatalos kommunikáció nem ismeri el ezt a valóságot, az hosszú távon torzíthatja a munka világáról alkotott társadalmi képet. A kampány egyik posztja olyan festményt is felhasznált, amelynek alkotója később jelezte: a művet engedély nélkül használták fel. Az érintett művész kiemelte, hogy munkája eredetileg a nyitottságot és a közösséget szimbolizálta – szerinte a jelenlegi kontextusban azonban ezek az értelmezések eltorzulnak. A minisztérium kommunikációs vezetése visszautasította a kritikákat, és azt állította, hogy a bírálatok politikailag motiváltak. A Washington Post azonban hangsúlyozza: a vizuális reprezentáció körüli vita valójában arról szól, kiket tekintünk a munka világának látható és elismert szereplőinek. A kampány körüli vita így túlmutat a képeken: arról szól, hogy milyen munkaerőpiaci jövőképet közvetítünk, és kit tekintünk a gazdaság működtetésének „arcává”. A kérdés pedig továbbra is nyitott: miközben a munka világa egyre sokszínűbb, vajon visszarajzolható-e egy olyan vizuális narratíva, amely ezt nem tükrözi?
Forrás: hrportal.hu
