Egy vizsgálat szerint összességében a földeken dolgozó napszámosok, a takarítók, a csomagolás, illetve az erdő-, és halgazdaságokban dolgozók állása kerülhet veszélybe. Magyarországon a 20-65 éves dolgozók mintegy ötöde részmunkaidős/határozott idejű szerződéssel dolgozik. A teljes EU-t nézve, arányaiban ez egy kicsi szám, de még így is majd 230 ezer dolgozót jelent.
A határozott idejű szerződéssel foglalkoztatott dolgozók pedig egyik napról a másikra simán elveszíthetik az állásukat, amennyiben szerződésüket nem hosszabbítják meg velük. Legveszélyeztetettebb helyzetben a földeken dolgozó napszámosok, illetve a betanított munkások vannak. Az Európai Unióban 2023 második negyedévében átlagosan a 20-65 éves munkavállalók 12,3 százaléka dolgozott határozott idejű munkaszerződéssel. Ez összességében mintegy 23 millió munkavállalót jelent ebben a korosztályban.
Hollandia a listavezető
Az egy évvel korábbi időszakhoz képest ez 0,8 százalékpontos csökkenést jelent. A tendencia egyértelmű csökkenést mutat, amire a pandémia kirobbanása rátett egy lapáttal 2020-ban. Az viszont az EU-s listán nem változott, hogy továbbra is Hollandiában dolgoznak a legtöbben félállásban vagy határozott idejű szerződéssel. Érdemes ezzel szemben megnézni a lista végét. Litvániában ugyanis a dolgozók csupán 1,7 százaléka dolgozott határozott idejű szerződéssel vagy fél állásban. Az EU-s lista két vége között így 14-szeres (!) a különbség.
Ahogy a listán látszik, Hollandia mellett Portugáliában, Spanyolországban és Olaszországban is 15 százalék felett jár a részmunkaidőben/határozott szerződéssel foglalkoztatottak aránya. Igaz, azért ezek előtt az országok előtt arányaiban még így is utcahosszal vezet Hollandia. Ehhez képest a lista túloldalán 3 százalékos foglalkoztatási arány alatt marad Litvánia mellett Románia is Lettország is. De 5 százalék alatt végzett Szlovákia, Bulgária és Észtország is. Az adatokból látni, Magyarország egyértelműen a lista alsó részéhez van közel, hazánkban is mindössze a munkavállalók 5 százaléka dolgozott részmunkaidősként/határozott idejű szerződéssel.
Ám ez még így is, mintegy 230 ezer munkavállalót jelent. Ennyien vannak tehát azok, akik akár egyik napról a másikra el is veszíthetik a munkájukat. Történetileg ugyanakkor hazánkban is megfigyelhető az EU-s tendencia, nevezetesen az elmúlt 12 évben folyamatosan csökkent az így foglalkoztatott magyar dolgozók aránya. 2011 második negyedévében például még a dolgozók 8,6 százaléka dolgozott így idehaza. Ezzel az aránnyal egyébként akkor még előztük Ausztriát, Luxembourgot és Dániát (!) is. Ahogy az adatokból is látszik, brutálisan nagyok a különbségek az EU egyes tagállami között abból a szempontból, hogy az emberek mekkora része dolgozik részmunkaidőben vagy határozott idejű szerződéssel.
Mezőgazdaság és betanított munkák
Utóbbi esetében az EU korábbi vizsgálata megállapította, hogy az így dolgozók több mint fele vagy mezőgazdasági munkából vagy betanított munkából kerül ki. Utóbbi részaránya 24,8, előbbié 25,9 százalékos volt. A harmadik legnagyobb csoport a szolgáltatóké és értékesítőké volt, olyan embereké akik egyéni szolgáltatásaik adják úgymond bérbe határozott időre. A jelentést vizsgálva kiderül az is, hogy összességében a földeken dolgozó napszámosokat foglalkoztatják ezen a módon leginkább. De sokan dolgoznak így a takarítás, a csomagolás, illetve az erdő-, és halgazdaságokban is.
Ezzel szemben a részmunkaidős foglalkoztatás olyan országokban, mint például az éllovas Hollandia, jóval elterjedtebb, mint például Magyarországon. Ezen a téren kiemelendő például a kismamák korai munkába állása, de például Hollandia munkához való hozzáállása is más. Ott például van olyan törvény, ami megengedi a munkavállalóknak azt, hogy csökkentsék munkaidejüket úgy, hogy a fizetésük ezt ne bánja.
Az sem véletlen, hogy a holland nők jelentős része így dolgozik. Nekik akár 1-2 „szabadnapjuk” is keletkezik így egy héten, amikor a gyerekekről vagy a háztartásról gondoskodhatnak. Ez egyébként célja is a mindenkori holland kormánynak, akik szerint fontos a gyermekes, kisgyermekes nők munkaerőpiacra csábítása. Lieselotte Blommaert, az Utrechti Egyetem kutatója a témával kapcsolatban egyenes úgy fogalmazott, hogy „mielőtt a részmunkaidős állások sokasága létrejött volna, a nők egyszerűen abbahagyták a munkát, amikor összeházasodtak”.
Forrás: penzcentrum.hu
