Már vagy 5 éve a csapatot erősíti egy kiváló munkavállaló, azonban a viselkedése az utóbbi időszakban megváltozott. Sorozatos konfliktusba kerül a többiekkel, alig lehet vele bírni. Korábban nem volt vele semmi probléma, és viselkedése egyik pillanatról a másikra megváltozott. Nagyon jól dolgozik, ezért kár lenne tőle megválni. Mi lehet ilyenkor a megoldás?
A vezető ebben az esetben érdeklődhet beosztottjánál, hogy mégis mi lehet a probléma, amiért kifordult önmagából? Előfordulhat, hogy a válasz: „Nem lényeges, nem fontos”, és a vezető ott áll/ül sután, nem tudja, mit kezdjen a helyzettel. Előkerülhet a lelkizés, azonban ez sem vezethet mindig eredményre. Mivel a vezető és a dolgozó között egzisztenciális kapcsolat van, ezért a munkavállaló fél, hogy kiderülnek a gyengeségei, ha elmondja problémáját főnökének.
Egyébként jobb, ha a vezető mélyebben nem vesz részt a probléma felderítésében, mert az esetek többségében amúgy is szűkös az időkerete. Akkor hogyan tovább?
Sok helyen szerződtetnek munkapszichológust, aki kifejezetten a munkavállalók lelki problémáira szakosodtak. A vezető tehát tehet lépéseket, javaslatokat kollégája felé, ha valóban sokan panaszkodnak rá. Hosszútávon nehéz így együtt dolgozni. Érdemes lehet javasolni a dolgozónak egy-egy beszélgetést a pszichológussal. Számos esetről hallani, hogy a munkavállalónak nem is a munkahellyel van baja, hanem előkerülnek gyerekkori emlékek, sérelmek, amelyek hatással vannak a megváltozott magatartásra. Lehetséges, hogy a probléma gyökere a magánéletből fakad, ami kihat a munkavégzésre is.
Egy jó vezető képes arra, hogy a feszültséget csökkentse a munkavállalóban, de a korábban berögzült viselkedési mintákat nem képes megváltoztatni. Mindez nem az ő feladata, hanem egy szakemberé. A vezetőnek fontos az, hogy a beosztottai mind testben és lélekben is egészségesek legyenek. A feladatai közé tartozik, hogy időben felismerje a problémákat, és ha szükséges, akkor szakember segítségét kérje ilyen ügyben!
