„Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik” -hallhatjuk sokszor, ami így is van. A legjobb alkalmazottakkal is előfordul, hogy hibáznak, még akkor is, ha rutinszerűen végzi valaki a munkáját. A legfontosabb, ha hibáztunk, akkor vállaljuk fel, és hozzuk helyre a hibánkat, elvégre mindent helyre lehet hozni, van, amikor könnyebben, és van, amikor nehezebb utat kell ehhez bejárni.
Abból még nem született semmi jó, ha elmismásoltuk a munkát, vagy nem vállaltuk a felelősséget. Jusson eszünkbe mindig a munkaköri leírás, hogy milyen elvárásoknak kell eleget tennünk, és milyen esetekben kell vállalnunk a felelősséget. Különösen fontos, hogy felnőttként viselkedjünk akkor, ha éppen előléptetés előtt állunk. Gondolkozzunk el azon, hogy vívhatnánk ki úgy mások tiszteletét, ha még magunkkal sem vagyunk őszinték? Természetes, hogy a munka hibázási lehetőséggel jár, de az elkövetett hibákból tanulhatunk is, ha odafigyelünk. Mit tehetünk akkor, ha tudjuk, hogy valami nem okés?
- Először is próbáljuk meg szűk körben megoldani a problémát, avassuk be munkatársainkat a kialakult helyzetbe, persze csak ha őket is érinti a dolog. A legtöbb esetben sikerül kijavítani a hibát munkatársaink segítségével.
- Olyan hibákat is véthetünk, amelyek megoldásához már nem elegendő az alkalmazottak szaktudása. Ilyen esetben mindenképpen tájékoztatni kell a vezetőt a helyzetről, s az ő útmutatása alapján kell helyrehozni a hibát. Ilyenkor mindenki fél a vezetőtől, miként fogja lereagálni az egészet, de elkerülhetetlen, hogy tudomást szerezzen róla. A legtöbb, amit tehetünk, hogy elnézést kérünk, vállaljuk a felelősséget, és ígérjük, hogy nem követjük el többet ezt a hibát!
- A vezetőknek sincs kőből a szívük, de egy elbeszélgetésre számíthatunk, amely még hasznos is lehet számunkra. Tanácsokat is kaphatunk, amelyek segíthetnek minket a továbbiakban, és abban is, hogy valóban ne kövessük el ugyanezt a hibát.
