Erről nem sokat szoktunk beszélni, de érdemes szót ejtenünk arról, hogyan is lehet egy álláshirdetésre jelentkezni. Általában 3 féle módszerrel tudunk megpályázni egy lehetőséget. Most megnézünk ebből kettőt.
Az első, hogy e-mail-ben elküldjük önéletrajzukat, és motivációs levelünket a megadott e-mail címre. Nagyon alaposan olvassuk el a hirdetésben leírtakat, mert vannak olyan vállalatok, amelyek nemcsak önéletrajzot kérnek tőlünk, hanem motivációs levelet is. Ne csodálkozzunk azon, ha nem kapunk visszajelzést, mikor elfelejtjük csatolni motivációs levelünket a jelentkezéshez. Ezzel a cégek könnyedén tesztelhetnek bennünket, méghozzá úgy, hogy mennyire vagyunk alaposak.
Nemcsak e-mail-ben tudunk jelentkezni egy álláshirdetésre, hanem akár személyesen is. Még akkor is, ha nincs fent az interneten hirdetés. A személyes felkeresésnek megvannak a maga előnyei, nézzük meg ezeket:
- Amennyiben személyesen jelentkezünk egy álláshirdetésre, úgy saját márkánkat építjük. Ennek érdekében nekünk is tennünk kell pár erőfeszítést.
- Fókuszáljunk arra, hogy önéletrajzunk és motivációs levelünk kifogástalan legyen. Ne nézzen ki gyűrötten, adjunk az igényességre.
- Figyeljünk arra is, hogy öltözékünk megfelelő legyen. Az első benyomás döntő jelentőségű, még akkor is, ha csak fél perc erejéig látnak bennünket.
- Mielőtt személyesen beadnánk önéletrajzunkat, nézzünk utána a vállalatnak az interneten. Ha többet tudunk a cégről, akkor könnyebben el tudjuk dönteni, milyen öltözék illik az első „találkozáshoz.”
- Arra is koncentráljunk, hogy ne késő délután menjünk be a vállalathoz, amikor már nincs ott senki. Persze ott hagyhatjuk önéletrajzunkat és motivációs levelünket a portán, vagy recepción, de nem garantált, hogy a HR-es meg is kapja azt.
- Próbáljunk meg emberi időben látogatást tenni a leendő cégnél, amikor a HR-es is dolgozik. Lehetőleg 09.00-12-00 között időzítsük be az első találkozást.
- Számítani kell arra is, hogy a HR-es nem fog egyből ráérni, ha odaállítunk. Lehet, hogy várakozásra késztetnek bennünket. Ebben az esetben várjunk türelemmel, és ne kérdezgessük percenként, hogy szóltak-e már neki érkezésünkről.
