Szakemberek szerint az ötven felettiekre nagy szükség lenne a munkaerőpiacon, mert nagy tapasztalattal rendelkeznek. Ha nem tudatosítjuk, hogy micsoda értéket jelenthetnek a munkaerőpiacon, akkor a figyelmen kívül hagyásukkal veszteség éri a céget, aki nem vette fel őket. Nyugat-Európában már évek óta nem kell magyarázni, mi az értéke az X és a Silver generációnak: úgy vadásszák a lojális és megbízható ötven-pluszosokat, mint nálunk az insta- és fb-zsonglőr huszonéveseket.
Aki az ötven-pluszosokat mellőzi, az a tapasztalatokat mellőzi, valamint a kapcsolatrendszerüket, amelyet az elmúlt évtizedekben építettek, és az őket alkalmazó vállalatnál is kamatoztathatnak. A jó öreg rutint is, hiszen húsz-harminc év alatt sokat lát az ember, és emiatt kevesebbet hibázik – tisztában vannak azzal is, hogy nekik a hibákat már nem nézik el úgy, mint a fiatal kollégáknak. Alaposak, precízek – és ez messze nem ugyanaz, mintha lassúak lennének! Remek coachok – van honnan kérdezniük és mesélniük is, miközben még mindig szívesen tanulnak, tudják is, hogy ez a fennmaradásuk záloga. Kiszámíthatóbbak, szabálykövetők, őket még a határidő szocializálta. Nem hiányoznak annyit – hiszen nem egy esetben éppen a munkahelyük, a munkájuk a menekülési útvonal a számukra az életközepi válság, a dombtető-melankólia vagy akár egy kritikus párkapcsolati helyzet elől. Számos statisztika támasztja alá, hogy a fiatalok munkavállalási esélyeit nem veszélyezteti, ha tovább foglalkoztatják az idősebbeket. Ha viszont nem foglalkoztatják őket tovább, akkor ezzel a céget éri veszteség: anyagi, emberi, érzelmi – és még sorolhatnánk, a tudásmenedzsmenttől kezdve a mentoringon át.
Forrás: hrportal.hu
