Számos oka van annak, ha elbocsátanak embereket a cégtől. Ebben a leírásban két okot veszünk számításba, amelyek a leggyakoribb okoknak számítanak. Az első az informális kapcsolatrendszer. Lehet, hogy a pozíciónkra lépő alkalmazott a jelenlegi főnök jó barátja. Ha ez húzódik meg a háttérben, akkor ennek jeleit könnyedén felismerhetjük:
- A főnökünk eddig megértő volt velünk, és meg volt elégedve a munkánkkal. Egy rövid ideje azonban gyakori rendszerességgel kérdőjelezi meg tevékenységünket, ellenőrzi munkánkat, s mindig talál valami kifogásolnivalót munkavégzésünkben. Ezt másképp kell csinálni, azt nem úgy kell stb.
- Egyre kevesebb, és alacsonyabb szintű feladatokat sóznak ránk, már olyat is, ami nem a mi hatáskörünkbe tartozik.
- Kellő tapasztalattal nem rendelkező, vagy csak rövid ideje ott dolgozó munkatársakat léptetnek elő. A legrosszabb az, ha olyasvalakit is előléptetnek, aki kevésbé hatékonyan végzi a munkáját.
- Rendszerességgel nem hívnak meg bennünket az értekezletekre, fontos megbeszélésekre, amely minket is érint, és a lényeges döntésekből is kihagynak minket.
- Amennyiben belépünk a munkahelyünkre, vagy az irodába, a kollégák hirtelen témát váltanak, vagy elhallgatnak. Rosszabb esetben nem is beszélnek velünk, vagy elkezdenek kerülni bennünket. Ilyen esetben kétség sem fér hozzá, hogy rólunk beszélnek.
A második a likviditási probléma. Minden cég életében lehetnek nehéz időszakok. A következő jelek utalhatnak arra, hogy az adott vállalat valóban nehéz helyzetbe került, és elbocsátások várhatóak:
- Vállalaton belüli átképzések, valamint több embert nem vesznek fel a céghez.
- Bérbefagyasztást, bércsökkentést tapasztalunk, és a béren kívüli juttatásokat is megvonják tőlünk.
- Egyre gyakoribbak a zárt ajtók mögötti diskurzusok. Senki nem mond semmit, felüti a fejét a titokzatoskodás.
- „Nyugodjanak meg, urai vagyunk a helyzetnek, minden rendben lesz!”- Ilyen, és hasonló mondatokat is hallhatunk.
Ha időben felismerjük a helyzetet, bármelyik opcióról is legyen szó, akkor nem fog minket meglepetésként érni az elbocsátás.
