Miért ne bánjunk meg egyetlen munkahelyet sem, ami nem volt az igazi?

Vannak a karrierünkben mellékvágányok, kénszerű helyzetek, átmeneti megoldások, félresikerült kísérletezések, stb. Vagy bejön, vagy nem. Vagy megbánjuk, vagy nem. De az alábbi három állítás segít abban, hogy miért ne érezzük elpazaroltnak egyetlen korábbi munkánkat sem.

  1. Így tanuljuk meg, hogy mi az amit szívesen csinálunk, és mi az amit nem. Még ha utálunk is egy munkát, akkor is nagyon értékes információkkal tud minket gazdagítani. Egyrészt tudni fogjuk, hogy milyen irányba NE menjünk, mi az amihez sosem lesz kedvünk, stb. Másrészt pedig, tudni fogjuk értékelni a jó munkát, mert tudjuk mennyivel jobb, mint a rossz 🙂
  2. Biztos, hogy szereztünk valamilyen transzferábilis skill-t. Gondolkodjunk erőteljesen azon, hogy még az utálatos munkánkból is találtunk valami olyat, amit jól tudunk hasznosítani máshol. Vagy amit jól el lehet adni egy állásinterjún.Vagy amit azóta is nap mint nap használunk. Példa. Gyakornokként egy csomó meetinget kellett megszerveznünk, és tárgyalókat foglalni a felsővezetőknek? Ja, nagy cucc… De gondoljunk bele, mennyi türelem, szervezőkészség, és precizitás kell ehhez? Ezek pedig kulcs-kompetenciák a mai munkaerőpiacon.
  3. Bővül a hálózatunk.  Mindegy hogy hol dolgoztunk, akkor is lesznek valószínűleg jófej kollégáink, korábbi ügyfeleink, vezetők, bárki. Nem tudhatjuk, hogy később kivel sodor minket össze a szél. Nem tudhatjuk, ki kit ismer, ki honnan tud beajánlani minket, stb.

A lényeg, hogy semmi nem fölösleges, és semmi nem történik véletlenül 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

hat − kettő =