Biztosra kell játszani, vagy legyünk bevállalósak a munkánkban?

Ez a cikk a sikeres emberekről szól. Olimpiai bajnokokról, nobel-díjasokról, Fortune 500-as cégvezetőkről. Van egy érdekes hasonlóság közöttük. Nem számít, hogy mennyire sikeresek és gazdagok, ettől függetlenül mindegyikük bizonytalan.

Mindegyikünknek vannak olyan dolgai, amiben bizonytalanok vagyunk. És még a fenti listába tartozó emberek is tudják, hogy ezt az emberi tulajdonságot nem lehet elkerülni. Pontosan tuják, hogy hiába intelligensek, szépek, gazdagok, sikeresek, de egyszer minden jónak vége lehet, és történhetnek olyan dolgok, amire nem számítanak. Néhány példa:

  • Stacy London divat-ikon pikkelysömörtől szenvedett az egész testén.
  • Brian Rosenworcel zenész mindig nyomást érez magában, hogy unalmasnak találják a zenéjét, és újá kell születnie ilyen téren.
  • Jeff Davis, aki többek között a Gyilkos Elmék szerzője, nagyon sokat szenvedett a munkájával, mire elérte a célját.
  • Martin Chalfie Nobel díjas tudós elismerte, hogy túl sok volt a kudarc az életében.

Ami elválasztja ezeket az embereket az “átlag” emberektől, és sikeressé teszi őket az az, hogy hogyan ellensúlyozzák ezeket a bizonytalanságokat.

A társadalmunk úgy működik, hogy a tagjaik próbálják a gyengeségeiket és hibáikat takargatni, elrejteni, vagy egyszerűen úgy tenni, mintha nem is léteznének. Mindezt azért, mert félünk a csúfolástól, a kirekesztéstől, a megbélyegzéstől. Márpedig ezek a hibák is az énünk részei, és attól, hogy takargatjuk, még nem fognak csak úgy eltűnni. (persze már az is eredmény,ha tisztában vagyunk velük)

A bizonytalanság nem tűnik el attól, mert több lesz a fizetésünk, vagy magasabb a presztízsünk. A kérdés az, hogy mit fogunk kezdeni a bizonytalanságokkal?

A fenti listát folytatva:

  • Stacey annak szentelte az életét, hogy segítsen másoknak jól érezni magukat úgy, ahogy kinéznek.
  • Jeff személyes küldetésének vélte, hogy más küszködő, de kreatív művészeket segítsen az eddig megszerzett tudásával.
  • Martin kudarcai és az azokból származó kutatási eredményei pedig alapvetően vitték előrébb a biológiát, mint tudományt.

Szóval. Döntsük el, hogy a bizonytalanságok csak kifogások és mentségek lesznek, ha ilyesztő, ámde kihívást jelentő dolgokat csináljunk? Vagy pedig megragadjuk rajtuk keresztül a lehetőséget, hogy valami nagyszabásút tegyünk? (akár a saját karrierünkre gondolva)

Inkább megpróbáljuk egy óriásira fújt ego mögé rejteni a hibáinkat, vagy pedig nyíltan felvállaljuk, ezzel inspirálva másokat?

A legtöbb sikersztori abból fakad, hogy egy bizonytalan helyzetnek neki mertek menni az illetők. Bátran rááldozták az idejüket, tőkéjüket, energiájukat, sok esetben szó szerint mindenüket. Lehet, hogy elbuktak, de lehet, hogy nem. Mindenképp volt pozitív hozadéka annak, amit tettek. Ha valamit meg nem teszünk meg, annak eleve nem is lehet semmilyen hozadéka. Ez az emberiség fejlődésének egyik alapja. És így alakulnak ki a gyönyörű karrierutak is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

húsz − 11 =